Kereső
Belépés

46. rész: Melinete akció - Menekülés a tűzkastélyból

([ Az emlékeim visszahozása nagy problémát okozott a többieknek. Nagyon komolyan ráálltak az ügyre, de nem igazán jártak sikerrel. Ekkor váratlanul, de pont jókor betoppant Motoko Mijanoshita, aki ismeri ennek a varázslatnak a menetét ami viszont eléggé komplikáltnak bizonyult. ])

Mello: Martina!! Mik ezek a hülye ruhák? Úgy nézek ki mint Near bátyja! Amúgyis minek kell így kiöltöznöm?
Martina: Gondolod, hogy majd érdekelni fogod Hajit azokban a béna ruhákban amikbe járkálsz? Naiv vagy.
Mello: Te meg bosszantó. Miért kéne, hogy érdekeljem?
Martina: Ha nem érdekled akkor nem fog rád emlékezni. Mindent a szádba kell rágnom? Hülyébb vagy mint hittem.
Mello: Jól van! Akkor menjünk hadd nevettessem ki maga!
Martina: Nyugi már! Jól nézel ki. Vagyis jobban mint előtte.
Mello: Pfuuuuu
Martina: Na irány! A Melinete nem fulladhat kudarcba.
Mello: Meddig akarod még ezt hajtogatni? Melinete? Nem is hangzik jól!  ˙([Éppen surrantam volna ki a szobámból az ablakon keresztül amikor valaki kopogtatott. Persze Mello volt, nevetséges öltözetben. ]) Mit csinálsz?
Inamaru: Ülök?
Mello: De miért ott?
Inamaru: Mert kényelmes?
Mello: Minden kérdésemmel kérdéssel válaszolsz?
Inamaru: Igen? Nem. Persze, hogy nem. tetszik az új ruhád. Igazán...érdekes.
Mello: Martina erőltette rám. Tudod milyen makacs.
Inamaru: Igen.
Mello: Le kéne jönnöd onnan. Mikor legutóbb ültél oda kiestél az ablakból bele a bokorba amiben valami ráragadt a karodra.
Inamaru: Oh... Köszi, hogy figyelmeztettél. Majd óvatos leszek.
Mello: Oké. Izé..eh tudod.. vagyis...nem..ehm...amikor
Inamaru: Befejezed valamelyik mondatod? Olyan idegesnek tűnsz.
Mello: Ja. Bocsi. Azt hiszem most már megyek. Szia. légy óvatos!
Inamaru: Oké. Szia!
Mello: "Ehm..ah.uhh ennél jobbra nem telt? Nem eég, hogy akkor, de még most is tök gázul viselkedek. Szedd már össze magad"
Martina: mi az, hogy nem mondtál neki semmit?
Mello: Nem  jutott eszembe semmi téma.
Martina: Mondtam, hogy miről beszélgessetek. Miért nem követed a feladatmenetet?
Mello: Bocsánat mester! Visszamegyek hozzá. Beszélek vele!
Martina: De ezúttal érthetően!
Mello: Jól van! ne kiabálj! ([ Már majdnem elaludtam mikor Mello ismét visszatért. Viszont most a saját ruhájában, ami persze jobban áll neki. Nem tudom miért. Talán már megrögzült és nem érzem olyan idegennek mint először. kíváncsi vagyok, hogy ismerkedtünk meg. ])
Inamaru. Szia Tsuzaira dono!
Mello: Ezt még egyszer ne mond!
Inamaru: Miért?
Mello: Mert te rangban jóval felettem állsz! És amúgy sem tudom a pontos jelentését.
Inamaru: Bocsánat!
Mello: "Nem beszélhetek neki arról amit Martina mondott. Huh.." Amúgy mire emlékszel Nearen kívül?
Inamaru: Semmire.
Mello: Arra sem, hogy hogy ismerkedtél meg vele?
Inamaru: Nem.
Mello: Fel tudod sorolni néhány tulajdonságát?
Inamaru: Kedves. Segítőkész. Kicsit félénk, ha nem tud valamit vagy ha megijed de nagyon bátor is.nagyon aggodalmaskodó. A legrosszabb tulajdonsága a határozatlansága. Fél kimutatni az érzéseit és sokszor agyal túl mindent.
Mello: "Fele sem jellemző rá!" Értem. Martinára nem emlékszel?
Inamaru: Nem. csak annyit tudok, hogy ő a legjobb barátnőm. Ehm..
Mello: Jól vagy? Talán pihenned kéne egy kicsit. Vagy szóljak Temarinak, hogy vizsgáljon meg egy varázslattal?
Inamaru: Semmi baj. Te aztán aggódó vagy. Nem szabad elhagynom magam szóval kérdezgess még. Így legalább elterelődik a figyelmem. Ha nem tudsz kérdezni akkor mesélhetsz is. Hogy ismerkedtünk meg? ([ Mello elmesélte, hogy mi történt amikor találkoztunk. Kicsit ijesztő történet volt. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen merész életem van. Jó lenne mindenre emlékezni. ])
Temari: Kigyulladt az előcsarnok. Elzárta kijáratot és terjed. Nagyon gyorsan.
Mello: Mi történt?
Temari: Nem tudjuk. De
Motoko: Martina eltűnt! Az összes ablak és ajtó lezáródott a tűz miatt. Nem juthatunk ki.
Mello: Temari! Emlékszel amikor ugyan ez megtörtént Kujiji herceg ideje alatt? Akkor az akkori kapuőr építtetett egy levonót.
Temari: De az csak 3 személyes és ha lemegy akkor a kulcs nélkül nem megy fel. A kulcs pedig körülbelül 6 éve eltűnt.
Mello: Te Motoko és Inamaru menjetek fel a padlásra ahonnan a levonó majd levisz titeket a hátsó udvarba.
Motoko: veled mi lesz? A tűz nagyon gyorsan terjed.
Mello: Miattam ne aggódj! Csak menjetek! Azt hiszem, hogy tudom fel tudom oldani a biztonsági ablakokat. Majd az egyiken kimászom.
Inamaru: Tsuzaira dono!
Mello: Menjetek!
Inamaru: "Mello..Mello" ([ Mello elindult az egyik szoba felé Temari és Motoko pedig magukkal húzott engem a levonóhoz amiről Mello korábban beszélt. Gyorsan lejutottunk. Aggódom Melloért. ])
Motoko: Meg kéne keresnünk Martinát. Lehet, hogy még bent van.
Temari: Mit csinált amikor kiütött a tűz?
Motoko: Indult Hajimete szobája felé. Nem mondta, hogy elmegy vagy valami.
Inamaru: És hol van a király?
Temari: őt már hetek óta nem lehet megtalálni. Valahova megint elkóborolt. Azért kell neki egy herceg vagy hercegnő, hogy az elintézze a dolgait. Near kérelmét is üzeneten keresztül fogadta el.
Inamaru: Remélem jól van bent Mello. 
 

45. rész. Az emlékét vesztő hercegnő illúzió világa

([ Near kérelmet küldött a királynak amiben azt kérte, hogy had menjen el a keleti félre, hogy képezhesse magát. Persze csak 1 évet kapott. Ha nem ér vissza addigra annak következményei lehetnek. Ezután kicsit magam alatt voltam ezért elmentem sétálni, de egy fura szörny szerű izé megtámadott. megsebesültem, de Mellonak hála nem haltam meg. Az emlékeimet viszont elvesztettem ])

Mello: Mit kéne csinálnunk most az emlékét vesztő Inamaruval?
Temari: Nem tudom. Csak annyit, hogy így nem jó. Hiányzik a régi Haji!
Mello: Már akartam is kérdezni. Miért hívjátok Hajinak?
Temari. Ez egy régi becenév amit 4 éves kora óta használ. Anyja ragasztotta rá ezt a nevet.
Mello: Oh..
Inamaru: Haza akarok menni!! Hol van Near?? Miért hagyott itt a szörnyei miatt? Ahhhj! Mikor jön vissza?
Mello: Kezdesz az agyamra menni! "Hol van Near? Mit csinál már Near? Miért nem jön vissza értem? Fúj!"
Temari: Hm..csak nem féltékeny vagy?
Mello: Nem. Majd pont rájuk leszek az.
Temari: Ha te mondod.
Mello: Most meg hova lett?
Inamaru: Szerintetek Near szeret?
Martina: Ah..
Inamaru: Navratilova hercegnő! Mintha ezer éve nem láttalak volna. Úgy érzem, hogy itt csak te értesz meg engem.
Martina Miért nem mondtad, hogy tetszik Near?
Inamaru: Mivel nem emlékszem semmire, arra gondoltam, hogy már tudod.
Martina: Mióta tetszik?
Inamaru: Emlékszem,  hogy egyszer néhány emberrel elmentünk egy kísértetházba, ahol volt egy szoba amibe ha belép egy ember az eltűnik. Nem emlékszem tisztán, de amikor egy szörny meg akart támadni akkor  ő megmentett. Utána rájött, hogy hogy juthatunk ki onnan. Annyira bátor volt.
Martina: Jól emlékszel te erre a sztorira? 
Inamaru: Igen. Ez az egy emlékem maradt. És talán amikor a padon elaludtam és amikor felkeltem aggódóan nézett rám. Szegényt megijesztettem.
Martina: Tényleg Near volt?
Inamaru: Igen. Alig várom, hogy visszajöjjön és, hogy elmenjünk innen. Már ne vegyétek sértésnek. Tök jó fejek vagytok! na pá!
Temari: Most hova készülsz?
Inamaru: Sétálok egy kicsit.
Temari: Mikor legutóbb sétálni mentél kis híján meghaltál.
Inamaru: Most vigyázni fogok. Ha mégis történne velem valami akkor Near úgyis megment.
Mello: Nem érted, hogy ő most nem segíthet. Igaz?
Inamaru: Milyen savanyú vagy. Akkor bemegyek a szobámba.
Martina: Az fent van. De már háromszor megmutattuk.
Inamaru: Igen. tudom. ([ Olyan elveszettnek érzem itt magam. Mint egy óvodás gyerek az iskola udvarán. Vagy mint cica a kutyaházban. Hiányzik Near. Haza akarok menni. Emlékezni akarok. Mindenre. Navratilova samára, Temari imoto-chanra  és Tsuzaira donora is.])
Temari: Nem idegesít, hogy Haji Neart isteníti helyetted?
Mello: Tessék?
Martina: Mindent amit felsorolt Nearról azt te tetted. Ha tudná akkor utánad sóvárogna.
Mello: Nem akarom, hogy utánam "sóvárogjon¸¸.
Motoko: Tényleg?
Temari: Motoko-senpai.
Mello: Te meg mióta vagy itt? Hogy kerülsz ide?
Motoko: Kb 1 perce. A lábamon jöttem. Azt hiszem. hallottam a hírt, hogy Near elutazott. Gondoltam jövök, hogy betöltsem a helyét. Már ha nem baj. Hehe.
Mello: "Micsoda egoista"
Martina: "Nem kedvelem ezt a csajt"
Temari: Olyan hűvös lett a levegő.
Martina: Nem mintha nem látnánk szívesen, de meddig terveztél itt maradni?
Motoko: Csak egy pár napra. De csak, ha tényleg nem zavarok.
Mello: Nem tudod, hogy lehet visszahozni valakinek az emlékeit?
Motoko: huh ez elég bonyolult. Lehetséges viszont utána kell néznem, hogy pontos legyek.
Temari: Én már próbáltam, de nem találtam semmit.
Motoko: Nem baj,. Még kezdő vagy. Majd belejössz.
Martina: "Milyen tapintatlan"
Mello: "Kibírhatatlan hárpia"
Motoko: Fél órát kérek szépen. Hamarosan megjövök.
Mello. Rendben. Addig bevigyük a cuccaid egy szobába?
Motoko: Ne aggódj emiatt Kedves! Majd kipakolódnak maguktól.
Mello: Ez most szarkazmus akart lenni?
motoko: Dehogy. Szerinted olyan bunkó vagyok, hogy hívatlanul idejövök és még el is várom, hogy kipakoljanak helyettem? Tényleg a helyükre mennek.
Temari: Hallottam már erről a varázslatról. Annyira lenyűgöző. Motoko sensei! Kérlek tanítsd meg nekem is!
Motoko: Most fontosabb az emlékfeloldó. Sajnálom. Majd legközelebb. ([ Motoko a fél óra alatt nagyon szorgosan figyelte a könyveket és próbált minden hasznos infót kiragadni a szövegből. Végül sikerült összeraknia a képet. Ezt az alapvető varázsigét egyébként tudta, csak fel kellett eleveníteni, mert ez a varázslat csak egyszer működik egy embernél és ha az a varázslat nem sikerül jó akkor a kísérleti alany talán sosem kaphatja vissza az emlékeit. ]) Szóval ez egy nagyon nagyon kényes feladat. Addig nem tehetünk semmit amíg legalább egy valakire nem emlékszik. Annak az egy valakinek bele kell mennie a fejébe és a kikevert folyadékot bele kell öntenie egy mélyedésbe. Fontos, hogy csak a kék mélyedés kaphatja meg a folyadékot. A folyadéknak mindig feketének kell lennie. Ezt kell kántálni a folyadék beöntése közben. most jön a nehezebb rész. A kívülállóknak és annak aki Hajimete fejében van egyszerre kell kántálnia a varázsigét.Ha valaki késik vagy siet onnantól vége. Az is nehéz lesz, hogy annak aki bement Hajimete fejébe még azelőtt kell kijutnia mielőtt az felébred és emlékezni nem kezd. Mert ha nem ér ki akkor azt a személyt mindenki elfelejti és örökre ottmarad. Muszáj, hogy  a lány olyan helyen ébredjen ami számára a legismertebb. Ahol jól érzi magát. Ennyi lenne.
Mello: Ez aztán a komplikált. Te figyelj! Ha Haji...izé Hajimete nem emlékszik egyikünkre sem?
Motoko: Addig nem tehetünk semmit.
Mello: És ha emlékszik valakire, de rosszul?
Motoko: Félek, hogy most nem értem.
Martina: Elmagyarázom. Haji emlékszik, hogy Near tett egyet s mást, de amikre emlékszik azt nem Near hanem Mello tette.
Motoko: Ez esetben is Nearre lesz szükségünk mert az ő arca ragadt meg benne és nem Melloé. 
Martina: Hogyan lehet valakit emlékesztetni?
Motoko: általában az emberek arra emlékszenek legelőször aki a legközelebb állt hozzájuk. Akit a legjobban szerettek vagy akivel a legtöbb emlékük van.
Temari: Akkor érthető, hogy Haji miért emlékszik Nearre.
Motoko: De azt mondtátok, hogy amikre Hajimete azt hiszi, hogy Near tette azt igazából Mello tette.  Neked még van esélyed arra, hogy emlékezzen rád, csak szorítsd meg valahogy a kapcsolatotokat. Nem tudom.Azért emlékszik a te cselekedeteidre mert nagyon fontosnak tartotta, de mivel nem jutottál eszébe ezért automatikusan Nearhoz kapcsolta ezeket.
Martina: Akkor ideje egy kis Melimete pillanatnak. Ezt most találtam ki. Jó vagyok? Ugye?
Motoko: Melimete?
Martina: Mello és Hajimete. Jaj mindegy. Hagyjuk.
Temari: Én értem Martina hercegnő! Ügyes vagy!

 

 

Okoku de Ai 44. rész: Befejezetlen küldetés avagy viszlát Near

([Már majdnem 1 hónap telt el azóta, hogy Martina szakított Naerrel. Már nincsenek haragban viszont Martina nem szeretne vele újra összejönni. Szerinte nem elég megbízható. Jó látni, hogy már nem szomorú emiatt.])
Near: Csá Mello! Ezt oda tudnád adni a királynak?
Mello: Miért? Mi ez?
Near: Egy kérelem.
Mello: Akarjam tudni?
Near: Úgy döntöttem, hogy elmegyek a keleti félre. Fejleszteni akarom a képességeim.
Mello: De a keleti fél tele van szörnyekkel. Biztos oda akarsz menni? Egyébként is. Miért akarsz te erősödni?
Near: Igazából, unom ezt a helyet. Kell egy kis változatosság.
Mello: És a feladatod?
Near: Ha Inamarura gondolsz, tud magára vigyázni.
Mello: Rendben. Akkor átadom a királynak a kérelmed. ([ Nem sokkal később a király jóvá hagyta a kérelmét. Persze csak 1 évre mehet el. Ha 1 év múlva nem ér vissza ki lesz rúgva. nekünk persze nem akart szólni arról, hogy elmegy. Martinával éppen a kijárat felé mentünk mikor megláttuk, hogy Mello battyog le  a lépcsőn egy kisebb bőrönddel és egy nagyobbal. ])
Martina: Hova utazol Mello?
Mello: Nem megyek sehová. Ez mind Nearé. Nem mondta nektek? Beveti magát az éhes szörnyek közé. Tálcán kínálja fel magát ahelyett, hogy itt lenne.
Martina: Elmegy? Nekünk miért nem szólt?
Mello: Még neked sem szólt Inamaru?
Inamaru: Nem. Egy szót sem mondott. pontosan hova megy?
Mello: A keleti félre.
Inamaru: A gyökér. Tuti kinyírják!
Martina: A hálátlan. Hogy mer csak gy magadra hagyni?
Inamaru. Mi az?
Mello: Mi van?
Martina: Nem emlékszel?
Inamaru. Kellene?
Martina: Neki kéne vigyáznia rád.
Inamaru: Már nem. Nem szorulok rá. Ha el akar menni akkor menjen.
Near: Ennek örülök. Legalább te nem tartasz vissza.
Inamaru: Kellene?
Near: Nem. Nem kellene. Örülök, hogy nem szorulsz a segítségemre mert már lehet, hogy nem jövök vissza.
Inamaru: jó. Akkor ne gyere! ([ Sarkon fordultam és elmentem. Martina nagyon furcsán nézett rám utána elkezdett beszélgetni Melloval és Nearrel. nem tudom mi ütött belém, de mikor bezárkóztam a szobámba nagyon megbántam amiket mondtam. Nem is gondoltam komolyan. Végül is nem olyan rossz. Legalább is azt hiszem. Vagyis már nem utálom. nem annyira mint amikor megismertem. Ő volt az első aki segített nekem. Még randira is hívott. Azután megtudta, hogy túl fiatal vagyok hozzá. Azóta van amikor civakodunk van amikor tök jól elvagyunk. Miért kell elmennie?])
Mello: Mi ütött Inamaruba? Lehet, hogy nem kedvel, de ez még tőle is bunkó volt. "Nagyot csalódtam :( :("
Martina: Én tudom. Már megfigyeltem, hogy amikor zavarja valami akkor mindig párhuzamosan mozgatja a jobb karját és a bal lábát. Azután olyanokat mond amiket sosem mondana még a legnagyobb ellenségeinek sem.
Near: Őt tuti nem zavarja, ha lelépek. Még örülne is.
Martina: Biztos vagy benne? Nem olyan rossz mint ahogy hiszed. Sőt nem is utál téged.
Near: Azt hiszem ideje indulnom. Sziasztok.
Martina: Tényleg nem jössz vissza?
Near: Nem tudom. Előbb még túl kell élnem.
Mello: Sok siket!
Martina: megnézem mit csinál Haji. Te is jössz?
Mello: nem. Dolgom van. Amúgy sem nagyon foglalkoztat.
Martina: Persze, Akkor szia.
Mello: "Amúgy sem foglalkoztat? Minek mondtam ilyet?"  ([ Hangosan hallgattam a zenét és írtam ezért nem hallottam, hogy Martina bejön. Egy ideig állt az ajtóban és nézett. Utána közelebb jött és megpiszkálta a hátam. ])
Inamaru. A szívbajt hoztad rám! meg akarsz ölni?
Martina: Dehogy. Miért mondasz ilyeneket? Oh..mi ez a füledben?
Inamaru: Ez az én világomból való. Fülhallgató amivel hallgathatok zenét.
Martina: De király. Na de most ne foglalkozzunk vele. Elmondod miért voltál olyan durva Nearrel?
Inamaru: Haragszol érte?
Martina: Nem. Csak tök padlón volt mikor elment. Zavar, hogy már nem lesz itt?
Inamaru: Nem. Na jó. Nem hazudok. Kicsit fura lesz nélküle. Nem kedveltem meg vagy valami csak már megszoktam, hogy mindig számíthatok rá.
Martina: Értem. Elmegyek Mellohoz. te jössz?
Inamaru: Nem érek rá. Amúgy sem akarom zavarni.
Martina: Oh. Oké. Akkor most magadra hagylak. Szia. ([ martina kiment a szobámból és futni kezdett. Vagyis úgy hallottam. Befejeztem az írást utána eltettem a füzetem és befeküdtem az ágyamba. A gondolataim valahogy Nearre terelődtek. "Remélem hamar visszajön" "Ugye, nem lesz baja?" Ilyen hülye kérdések kavarogtak a fejemben. Ki is mentem levegőzni. Amikor elsétáltam a virágok mellett eszembe jutott ő és a béna terve. Amikor elsétáltam a kapu mellett (amire egyébként vigyáznom kéne) eszembe jutott amikor elhagyta a kulcsot. Amikor a déli fél határához értem eszembe jutott amikor elvitt az a démon és ő jött megmenteni. nagyon sok emlékem van róla. Bármire nézek ő jut eszembe. Ez egy kicsit ilyesztővé és abszurddá vált! Felejtsd már el Inamaru! ])
Temari: A sötét melyből csak egy apró fénylő test látszódik, világosodjon hát meg teljesen...ahh ez annyira béna. Már egy egyszerű fénykeltő varázslatot sem tudok alkotni. Kész halandzsa az egész..
Mello: Talán pihenned kellene egy kicsit.
Temari: Nem tehetem. Világhírű boszorka akarok lenni. nem lazsálhatok.
Mello: De az sem jó, ha túlterheled magad.
Temari: Tudom. Mit kéne tennem, hogy jobb legyek? Mit?
Mello: Semmi baj Tema. Ne sírj! Még nagyon fiatal vagy. Szükséged van a pihenésre, hogy visszanyerd az elfogyasztott erőd. 
Martina: Oh sziasztok! Már megint Temari? Haji megmondta, hogy ne terheld túl magad mert beteg leszel. A sírás pedig mégjobban lefáraszt.
Temari: Nővérkém! Beszélni akarok vele!
Martina: Most nem lehet. Láttam ahogy elmegy valahova. Gondolom sétlni ment. Majd ha visszajött beszélhetsz vele.
Mello: Most viszont menj és aludj egy kicsit.
Temari: Jól van Bátyó!
Mello: "Már megint kezdi. Ez egyre bosszantóbb" ([ Indultam vissza a kastélyba, de nem jutottam sokáig mert egy kígyó szerű lény megtámadt. Hatalmas volt. Félig kígyó teste volt félig pedig ember. viszont az emberi része egy robot volt vagy bámu. A karjából kardot tudott alakítani. Nagyon megijedtem és próbáltam varázsigéket alkalmazni, de nem bírtam mert a lény folyamatosan támadott. Kezdtem kétségbeesni. ])
Martina: nem gondolod, hogy Hajinak már vissza kellett volna jönnie?
Mello: Nem tudom mikor ment el.
Martina: Úgy 3 órája. nem használta a kaput szóval még itt kell lennie.
Mello: lehet, hogy csak annyira zavart, hogy nem akar a kastélyban lenni ezért elment valahova. Honnan tudod, hogy nem használta a kaput, hogy visszamenjen a világába.
Martina: Mert utoljára 1 hónapja volt hasznáva. De lehet, hogy ténleg nem akar itt lenni. Mi van, ha történt vele valami?
Mello: Mint például?
Martina: Nem tudom. Megtámadta egy szörny? csapdába esett? ([ Nálam volt a vészhelyzet jelző gombom, de bizonyítani akartam, hogy near nélkül is boldogulok. viszont ez nem igaz. Nélküle nem megyek semmire. Az a szörny szanaszét vagdosott és szurkált. Készültem megnyomni a gombot mikor átdöfte a gyomrom a kar kardjával. egy pillanatig nem éreztem semmit majd szörnyen fájni kezdett és után elájultam. A többire nem emlékszem.])
Temari: Ááááh!
Mello: Mi történt?
Temari: Azt álmodtam, hogy Haji nővérem temetésén voltunk.
Martina: Temetésén? Úgy 4 órája nem jött vissza. Talán..?
Mello: Ne gondolj ilyenekre! Meg kell találnunk.
Temari: veletek megyek!
Mello: felejtsd el!
Temari: De menni fogok! ([ A szörny éppen végezte volna az erő elszívó ceremóniáját és már majdem beledöfte a kardját a mellkasomba. Ekkor megjelentek. Temari Mello és Martina. Míg Mello és Martina harcoltak a kígyó robot ellen addig Temari megpróbált  meggyógyítani, de még mindig nem volt formában. A csata lassan de véget ért. Nem tudták megölni a szöryet de az visszavonult. Pedig ő állt nyerésre. Ezek a szörnyek nagyon kiszámíthatatlanok. ])
Mello: Hogy van?
Martina: Néhány sérülés nem akar begygyulni.
Temari: Sajnálom. Tehetetlen voltam. Még Haji nővéremnek sem tudtam segíteni. Szánalmas. Szánamas vagyok!
Mello: Nem a te hibád. Ne hibáztasd magad!
Martina: Én sem tudtam meggyógyítani teljesen. vannak sebek amik nem forrnak össze.
Mello: Talán kicsit pihentetni kéne. Va...
Inamaru: Áááááh...Kérlek segíts! Segíts nekem!!
Mello: Szokása álmában beszélni?
Martina: Igen. Néha kimondja a titkait is. Persze nem említem neki mert hát..kicsit fura.
Mello: Mike
Inamaru: Szerinted ez olyan jó móka? nem akartam idejönni. Sosem! Mégis itt vagyok. A barátaimmal. Temaival, Martinával és Nearrel. Ami a legfontosabb, hogy itt van..
Mello: Kihez beszél? temari, tudom, hogy terhelt vagy, de nem próbálnádmeg az álomfejtőt?
temari. A fejlesztett változat jó lesz?
Melo: Tökéletes!
Temari: Álmok Ura hozzád szólok. Mutasd  meg az alvó gondolatában lejátszó sorozatot melyért cserébe erőt kaphatsz. A tökéletes képet mely e alvó fejében forog látni akarjuk! ...Itt vagyunk az álmában. Ő nem lát minket csak mi látjuk. Ha lehet ne érjetek semmihez.
Inamaru: Nem fogom felani, mert szeretem! ne mondd meg mit csináljak!
Mello: Tudjátok mit? érdekel, hogy mi történik, de ez egy kicsit bizar és személyi tér megsértés. Ki akarok menni.
Temari: Használd azt az ajtót. Ha kilépsz onnan a szobában taláod magad. ([Mello kimet Martina és Temari pedig ott maradtak. Az álmom 2/3-a a harcról szólt 1/3-a pedig Mellorol és Nearról. Mello egy 2 méteres szörny alakot öltött Near pedig próbált tőle megvédeni. Végül Near meghalt Mello által. Utána felém közeledett, de felébredtem. ])
Martina: Mi volt ez az álom? Halálra rémiszt.
Temari: Remélem nem történik semmi baj.
Martina: Azt hittem ott esek össze a sokktól. Nem hiszem el, hogy Mello szörnyként bántsa Inamarut és, hogy megölje Neart!
Mello: Nem tennék ilyet.
Martina: Most nem rólad van szó! Inamaru! jól vagy?
Inamaru: Bocsánat. Ki az az Inamaru?
Martina: Ne most szórakozz.! Jó?
Inamaru: Sajnálom.
Temari: Nem emlékszel ránk?
Inamaru: Nem. Azt sem tudom, hogy én ki vagyok. Nem tudom, hogy mi ez a hely és, azt sem, hogy ti kik vagytok.
Martina: Mi történhetett?
Temari: Talán a begyógyulatlan sebek miatt vesztette el az emlékét.
Martina: Meg kéne néznünk az egyik varázslattal. Az ő világába nem vihetjük, mert kérdezgetnék, hogy mi történt vele.
Temari: Ebben igazad van. Akkor vidd be a kísérleti laboromba. Nemsokára megyek én is.
Inamaru: Mi vagyok én? Valami kísérleti patkány? Hagyjatok békén! Beszélni akarok Nearrel! Vigyetek el hozzá.
Temari: Nearrel? Szóval rá emlékszel?
Mello: Még a saját nevére sem emlékszik de Nearre igen?
Inamaru. Majd ő elmondja a nevem és hazavisz. Nem kell a segítségetek!
Martina: Sajnos nem vihetünk el hozzá.
Inamaru: Miért?
Mello: Mert valahol már rég a szörnyekkel játszik.
Inamaru: Te csak ne szólj bele. ő nem olyan hülye, hogy szörnyekkel szórakozzon.
Mello: Tényleg nem emlékszik semmire.
Inamaru: Mi bajod? Nem is ismerlek titeket. Ne várjátok el, hogy emlékezzek olyanra akit még csak most látok először.
Mello: Leléptem!
Martina: Mello! Tényleg el akarsz menni?
Mello: Ja. Az emléket vesztő Inamaru bunkó!
Inamaru: Kérlek maradj itt! Meg akarom köszönni, hogy harcoltál azzal a szörnnyel. Nem emlékszem rád, de tudom, hogy vaklamikor ismertelek. Sajnálom, hogy az elöbb úgy kiakadtam és kiabáltam. Csak kicsit ideges vagyok.
Mello: Nem segíthetek visszaszerezni az emlékeidet.
Inamaru. De Near segíthet.
Mello: Őt felejtsd el!
Inamaru: Nem tehetem, mert egyedül csak rá emlékszem.
Mello. Nem tudod, hogy hova ment és hogy miért ugye?
Inamaru: Nem. De te tudod és elvihetsz hozzá.
Mello: Nem vihetlek.  Azon a helyen 2 percig sem maradnál meg. Széttépnének.
Inamaru: De te megvédenél.
Mello:  Túl nagy elvárásaid vannak. Nem vagyok olyan mint amilyennek hiszel.
Inamaru: Rendben. Bocsánat.













 


 

 

 

 

 

Okoku de Ai 43. rész: Mello elhatározása

([ Miután Mello befejezte a csatát az 56 démonnal neki kezdett a valódi kiképzésnek. Az első két feladatot a profi tizenéves Axolyra tartja melyből egyet sikeresen befejeztek. ]) 

Axolyra: Na hadd halljam! 

Mello: Minél előbb vissza akarok térni a kastélyba. Jó?

Axolyra: Ez volt az a nagy titkolózás? Milyen butuska vagy..." ...amiért nem tudod hogy tudom hogy azért akarsz keményen edzeni mert meg akarod mutatni a szüleidnek hogy hiba volt elhagyni. " 

Mello: Nem kezdhetnénk el ahelyett hogy itt jártatjuk a szánk? 

Axolyra: Dehogyisnem. Hol is hagytuk abba?

Mello: Milyen tanár vagy te?  Harcolnom kellett veled hogy megmutassam hogy mit tudok és te elmondd hogy melyik alapot nem alkalmazom rendesen. Rémlik?

Axolyra: Igen...igen...milyen kis buta vagyok. De mivel elmondtam neked az alapokat a harc közben már végeztünk is a második leckével. A harmadik leckéd felelőse nem én leszek hanem egy piszkos kis cafka.Gondolom szívesebben edzenél velem de sajnos azt nem lehet mert a harmadik feladatra nem én vagyok kiképezve.

Mello: Nem...nem...igazából nem hat meg.

Axolyra: " Olyan rideg "  Ha nem lennék ilyen sietős tanár akkor még csak most kezdenénk el a második leckét. Szólok Raku-samának hogy küldheti azt a nőszemélyt. Rendben?

Mello: Csak siess! ([ Fél óra múlva a Démon isten visszatért de nem Axolyraval hanem egy fejkendőt viselő lány kinek arcából csak a jobb szeme és a szája bal oldala látszott. ])

Raku: Örülök hogy ilyen hamar le tudtad az 1. és a 2. feladatot...ezt nem csak azért mondom mert irritál Axolyra hanem azért is mert   a 3. a 4. és az 5. leckét Gaaw fogja neked tartani. Igazán zseniális oktatód lesz az elkövetkezendő fél évben.

Mello: Mi van?? Fél évben? Itt vagyok már majdnem 3 hónapja és még csak az alapokat tudom. Meddig fog ez tartani? Hány lecke  van összesen?

Raku: A kiképzés 9 évig tart és összesen 16  lecke van összesen.  

Mello: Maga viccel velem? Hogy én 9 évig itt maradjak az lehetetlen.

Raku: Sajnos ez van. Gaaw rád bízom a koloncot! Tégy kedved szerint! ([ Gaaw végigmérte Mellot és utána elkezdte regélni a szabályokat és a leckéket. ])

Mello: Nem gondolod hogy ez sok szabály?

Gaaw: Nem!

Mello: Rendben. Akkor elmondanád a leckéket?

Gaaw. 3.Lesben támadás ninja módra. 4. Támadás villámsebességgel. Valamint 5. Csapdakészítés és tökéletes statéga

Mello: Ezek már jobbak mint az első kettő.

Gaaw: Igen.

Mello: Akkor....kezdhetjük a 3. leckét vagy még előké....hova lettél? Hé!! Gyere elő! ([ Gaaw hírtelen eltűnt és mikor Mello már azt hitte hogy elment Gaaw előugrott és megtámadta. ]) Mit csinálsz?

Gaaw: 1. feladat!  Lapulj meg a sötétben hogy az ellenség ne vegyen észre! És mikor minden rendben támadj! ([ Gaaw a harc közben többször is meglapult és lesből támadott aminek köszönhetően Mello szulyosan megsebesült. ]) Csak ennyit tudsz? 

Mello: Sokkal többet tudok! Csak még nem alkalmaztam őket! ([ Mello és Gaaw között nem alakultak jól a dolgok. Sok volt a konfliktus amit Gaaw csak harccal tudott elintézni mivel nem szeret sokat beszélni. Gaaw többször is megsebesítette Mellot egy tőrrel amit kiskora óta őrizget. A fél év letelt és Mello mesterévé vált a lesben támadásnak, a villámsebességnek és a stratégának is. Valamint Gaaw plusz tananyagként megmutatta hogyan lehet hidegvérrel gyilkolni mindenféle bűntudat nélkül.]) Miért nem mutatod meg az arcod?

Gaaw: Nem akarod látni!

Mello: De kíváncsi vagyok!

Gaaw: Ha leveszem a fejkendőmet ezt a helyet beborítja a jég és a jégszörnyek. ([ Hogy rövidre fogjuk ezt a kis időutazásunkat előre ugrunk a 8. feladatra. Mello eldöntötte hogy nem folytatja már a kiképzést és haza megy! ])

Raku: Tényleg ezt szeretnéd! Nem szeretnéd befejezni a kiképzést? Amit eddig tanultál nem elég elit harcoshoz.

Mello: Ez a 4 év ameddig itt voltam épp elég volt. Sajnálom hogy nem fejezem e a kiképzést.

Raku: Elvégre ez a te döntésed. De ha elmész a kiképzést már nem folytathatod. Így is benne vagy?

Mello: Igen.

Raku: Rendben. Akkor viszlát. Ne felejtsd el az itt tanult technikákat alkalmazni és sok sikert! 

Mello: Értettem! Alkalmazni fogom. Viszlát. ([ Mello elindult vissza a kastélyhoz és amikor a városba ért összefutott a kígyó alakot öltő Seliellel akivel harcot vívott. A történet további szakaszát már ismerjük szóval az időutazásunk ezzel a végéhez ért! ]) 

                                                                                                    

Okoku de Ai 41. rész: Axolyra a nagyszerű tanár

([Melo elfogadta a Démon Isten javaslatát és elment vele edzeni. Az első feladat egy megfigyelő feladat volt  hogy Raku a Démon Isten meg tudja nézni hogy mennyi ereje van a fiúnak. Két hónap alatt sikerült legyőznie 56 démont. Így most kezdödhet az igazi edzés. ]) 

Axolyra: Szia. Én Axolyra Neah vagyok. De hívj csak nyugodtan Axo-nak. 13 éves vagyok. Verhetetlen a pusztakezes illetve a chakra béli harcokban. 

Mello: Hisz csak 4 évvel vagy nálam öregebb. 

Axolyra: Nem ez a lényeg. Én tanítom neked az első és a második leckét. Az első lecke arról fog szólni hogy a harcot mikor használhatod az életben. Illetve hogy mit is jelent a szeretet. A második leckében megtanítom a puszta kezes harc alapjait. Ez egy igen lassú folyamat lesz de minél lassabb annál hatásosabb. 

Mello: Rendben. Kezdhetjük Axolyra. 

Axolyra: Axo-nak is hívhatsz. Szóval első lecke első kérdés. Szerinted mikor szabad harcot alkalmazni? 

Mello: Amikor az ellenséggel harcolunk. 

Axolyra: Ezen belül? 

Mello: Ha harcot kezdeményezel. 

Axolyra: Na jó ezzel nem megyünk semmire. A harcot akkor használjuk ha meg kell védeni valakit. Bármennyire  nehéz nem adhatod fel ha azt szeretnéd hogy az akit védesz ne sérüljön meg annyira. Tudod mi a szeretet? 

Mello: A szeretet valójában nem létezik. Az egy olyan dolog ami megnehezíti az ember életét. És csak hátráltat. 

Axolyra: Beléd egy csepp szeretet sem szorult. A szeretet olyan mint egy láthatatlan fonal ami összekapcsolja az embereket. A szeretett emberért megtennél bármit. A harcok esetén még az életed is feláldoznád. Mit gondolsz a sorsról? 

Mello: A sors az állandó körforgás. Nem lehet megváltoztatni. Ha valakinek az a sorsa hogy szenvedjen akkor az élete végéig szenvedni fog. 

Axolyra:" Mi a franc van ezzel?" Nem választhatjuk meg a családunkat sem a szerelmet. Viszont azt igen hogy milyen sorsot szeretnénk. Ha nem akarod akkor nem is fog sikerülni. Nem tudom ki mondta neked hogy a sorsot nem lehet megváltoztatni de aki ezt mondta az nagyot tévedett. Megjegyezted amit mondtam? Ha a szeretteidet kell védened erősebbnek kell lenned mindenkinél. 

Mello: Értem. Értem. Következőt! 

Axolyra: Hm..lássuk csak... mikor érzed úgy hogy boldog vagy? 

Mello: Amikor nem kell csinálnom semmit...

Axolyra: Miért szeretnél megtanulni harcolni? 

Mello: Azért hogy ne legyek haszontalanabb mint Near!

Axolyra: Milyen aranyos!!! 

Mello: Utálom az aranyost! 

Axolyra: " De akkor is cuki..." Jól van. Beszélj egy kicsit a gyerekkorodról. 

Mello: Mi ez? Közgyűlés? Mi köze az én gyerekkoromnak a harc tanulásához? 

Axolyra: Ha nem ismered a múltad nem fogod tudni hogy ki is vagy valóban és hogy mit is akarsz a jövőbe. 

Mello: Jól van. Jól van. Értem. válaszolok. ([ Fél óra elteltével Mello befejezte a kis történetét aminek az " Életem története" címet adta. Axolyra nagyon bánatos képpel hallgatta végig ]) Most meg mi a franc bajod van? Nem te kérted hogy meséljem el? 

Axolyra: " Ez a történet szörnyűűűű... már tudom miért nem képes szeretni. Belső viszályt vív önmagával. " Szóval 5 éves korod óta nem foglalkoznak veled a szüleid és csak azért küldtek a kastélyhoz hogy ne legyél láb alatt? 

Mello: Nem ezt mondtam volna? 

Axolyra: Rendben. Gondolod hogy el tudjuk kezdeni a második leckét? 

Mello: Jobb lesz mint ez az érzelgősségi délután! 

Axolyra: Arról volt szó hogy megtanítom neked az alapokat igaz? Rendben akkor kezdjük. Ha harcba keveredsz nem árt ha előbb kiismered az ellenség gyengéit mielőtt támadsz, közben ügyelj arra hogy a tieid ne tudódjanak ki. Javaslom, hogy ne adj lehetőséget az ellenségednek hogy súlyosan megsebesítsen. Minden támadásodnál keress egy jó pontot hogy a csata minél előbb véget érjen. 

Mello: Ezek mind hasznos tippek.... 

Axolyra:, Azért mondom. Ha nem lennének hasznosak akkor nem is mondanám... Ha pusztakezes harcot alkalmazol sose harcolj a távolból mert nem mész semmire. Legyél gyors mint a villám. Ne beszélgess sokat az ellenséggel és ne hagyd hogy könnyedén kiismerjen.... hisz tudod a legjobb barátod is az ellenséged.

Mello: Félek hogy nem ismered ezt a mondást. 

Axolyra: Az most nem lényeg. Érted nem? Na folytassuk. Mit is kéne még mondanom? Lássuk csak....azt hiszem hogy most nem jut eszembe  több szóval ugorjunk a következőre. 

Mello: Persze...mondjad csak. 

Axolyra: Csatázzunk egyet, azért hogy meg tudjam mondani hogy melyik alapot nem ismered még. 

Mello: Na meg a fenéket! Nem harcolok lányokkal. 

Axolyra: " De kedves és aranyos! Igazi úriember" Ne...ne.. ne kezelj le ennyire. Nem vagyok gyenge. gyerünk harcoljunk! ([ Axolyra és Mello elkezdtek harcolni. Axolyra közben mondott egy pár hasznos tippet amitől hatásosabbak lettek Mello támadásai. ]) Meg tudsz lepni azt ugye tudod. 

Mello: Nem gondoltad volna hogy ennyit tudok igaz? 

Axolyra: Ne szállj el magadtól. Nem dicséretnek szántam. Nagyon szabálytalanok a támadásaid és sokáig fog tartani míg ezen javítunk. 

Mello: Elfelejtetted volna hogy ne beszéljünk sokat az ellenséggel? ([ Miután befejezték a harcolást Mello kidőlt mint egy döglött macska és ha tűzbe fektették volna se kelt fel. ]) 

Axolyra: Erősen próbálkozik. Nem hiszem hogy csak az a célja hogy erősebb legyen annál a fiúnál akit említett. Pihend ki magad. Holnap is keményen edzünk. Szép álmokat. ([ A másnap reggel hamar elérkezett és Mello még mindig aludt. Axolyra csak nézni tudta. ])  " Milyen aranyos. Kár hogy ilyen rideg. " 

Mello: Jó re....

Axolyra: jó reggelt Mello...Nincs kedved hancúrozni egy kicsit? 

Mello: Mi van? 

Axolyra: Na csak egy kicsit! Nem tart sokáig! 

Mello: Hagyjál már békén te perverz nőszemély! 

Axolyra: Hozam neked reggelit. Egyél oszt majd folytatjuk a második leckét. 

Mello: Nem akarok enni. Kezdjük! 

Axolyra: Nem. Ameddig nem eszel addig nem edzünk. Ha az embernek nincs elég energiája akkor nem tudja a legjobbat nyújtani.

Mello: De én így is képes vagyok rá. Kezdjük már végre! 

Axolyra: Miért vagy ilyen makacs? Mi az igazi oka annak hogy ennyire keményen edzel? 

Mello: Már elmondtam nem? 

Axolyra: Nem. Én a valódi okot akarom tudni! 

Mello: A valódi okot? A valódi okot? Rendben elmondom! A valódi ok az hogy......

 

Okoku de Ai 40. rész: Mello kiképzése - Ölsz vagy téged ölnek meg!

([ Mint azt tudjátok Mello nem töltötte az egész idejét a kastélyban. Mikor először találkoztam vele nagyon elgondolkodtatott. Ki is lehet ő? Mi a története? Mi történt vele mikor távol volt a kastélytól? Most bepillantást nyerhetünk a múltba és megismerhetjük Mello múltjával. Pontosan 4 évet ugrunk vissza a múltba ahol Mello 9 éves volt és elhatározza hogy elmegy a kastélyból. ])

Raku: ....ezért rád gondoltam Mello Tsuzaira. Mit gondolsz? Elfogadod a javaslatom? 

Mello: Izé.... Nem tudom hogy mit is kéne válaszolnom. 

Raku: Adok egy nap gondolkodási időt. Döntsd el és mire vissza jövök akkor válaszolsz, rendben?

Mello: Igen. Holnapra eldöntöm. 

Raku: Akkor én el mennék. Dönts úgy hogy a szíved súgja. Bye-bye! 

Mello: Viszlát! " Egy Démon Isten felajánlja a tanítását...nem tudom hogy mit válaszoljak" 

Near: Mi az haver? Csendesebb vagy mint máskor! 

Mello: Ne nevezz a haverodnak!! Az előbb járt itt egy Démon Isten és  azt mondta hogy ha szeretném akkor tanít engem! 

Near: Fúj..iskola! Miért szeretnél te tanulni? Az a Démon Isten tiszta hülye! 

Mello: " Te vagy itt az egyetlen hülye! " A harc stílusokat tanítja meg nekem! Persze ha elfogadom az ajánlatát! 

Near: Csessze meg! Szerinted engem is tanítana? 

Mello: Azt nekem mégis honnan kéne tudnom? 

Near: És elfogadod az ajánlatát? 

Mello: Nem tudom. Mégis csak egy démon. 

Near: Nem egy sima démon. Ő maga a Démon Isten! Én a helyedben nem hezitálnék! Fogadd el az ajánlatát mielőtt meggondolja magát! Nem tudom hogy miért pont téged akar képezni de biztos megvan rá az oka! 

Mello: Tudod..ahhoz képest hogy te javíthatatlan hülye vagy, néha vannak jó ötleteid. 

Near: Ugye haver? Na és hol fog képezni? 

Mello: Még nem mondta el. ([ Eljött a másnap és Raku a Démon Isten ismét megjelent a kastélynál. Mello elfogadta az ajánlatot..de el kellett jönnie a kastélytól. Egy messzi föld alatti bázisra vitte őt a Démon Isten amiről csak a képzett harcosok szerezhettek tudomást. ]) " A francba! mi ez a szörnyű hely? " 

Raku: Rendben! Itt fogsz élni addig ameddig ki nem tanulod az erősebb harcstílusokat.

Mello: Értettem Sensei! 

Raku: Először megbizonyosodunk arról hogy van-e benned elég erő mind a 17 stílus kitanulásához. Egy kérdésem lenne. Melyiket választod? Chakra vagy pusztakezes harcstílus? 

Mello: A pusztakezeset. 

Raku: Rendben! 56 általam készített démon van ebben a szobában. Ha sikerül mindet megölnöd akkor kezdődhet a tanítás! Ha meghalsz azért nem vállalok felelősséget! 

Mello: " De hát én még nem tudok sokat" Sensei! Ha még nem tanított semmit akkor hogyan győzhetném le azokat a démonokat? 

Raku: Mindent el kell magyaráznom? Bosszantó... Azért van szükség erre a harcra a képzésed előtt hogy lássam hogy érdemes-e veled foglalkozni. 

Mello: " Ez a Raku egy szadista állat! " Akkor ha legyőzöm őket elkezdődik az oktatás? 

Raku: De ha nem akkor kinyúlsz mint az öreg macskáim! 

Mello: " Fúj..." értettem Sensei. Engedjen be a szobába! ([ A dámon kinyitotta Mellonak az ajtót és innen kezdődik csak az igazi történet! Mellonak a  tapasztalatlan kisfiúnak 56 képzett démonnal kell megküzdenie hogy a Nagy Démon Isten a szárnyai alá vegye és oktatni kezdje! ])

Tourou: Hm..200 éve nem éreztem ennyire ínycsiklandó illatot! Csak nem..egy ember van köztünk végre? 

Mello: " Gondolhattam volna hogy az a Démon Isten csak meg akar etetni a gorilláival. Pf..ekkora pechet." 

Seryuu: Milyen kis vézna! A fél fogamra sem elég! Megosztozzunk rajta? 

Keryuu: Még szép! Az enyém a két lába! 

Tourou: Öljük meg! 

Mello: Oh nem. Én nem fogok találkozni a vén kaszással!. Megölök mindenkit és kijutok innen, hogy a sensei taníthasson! ([Azóta eltelt három nap és Mello még csak 12-őt győzött le! A napok így teltek és teltek. Közel egy hónap alatt mindössze 25-öt sikerült kivégeznie.Közben rengeteg sérülést szerzett! ]) Ennek így sosem lesz vége! Olyan mintha nem akarnának elfogyni. Pedig rengeteget megöltem már. Azt sem tudom mikor jöttem be. biztosan sok idő telt el azóta! A francba! Igyekeznem kell! 

Teengu: Milyen szép a hajad! Nagyon ápolt. Bár az arcocskád nem illik hozzá. Szeretnéd hogy leválasszalak róla? 

Mello: Milyen ostoba vagy! 

Teengu: Azt ugye tudod hogy erről a helyről még ember nem jutott ki élve? Nem te leszel az első fiacskám. A mesterünk szeret játszadozni az emberekkel. Nem gondoltam volna hogy egy kisfiút is képes ide beküldeni. Milyen kegyetlen a részéről nem igaz? Aranyom! 

Mello: Pf...nem akarom ezt hallani egy olyan undorító lénytől mint te. Nem a számat jöttem jártatni. Túl sok időt vesztegettem szóval fogjuk rövidre. 

Teengu: 9 éves pisisként eléggé helyén van az eszed kölyök. Szeretnéd megízlelni a vereség szagát? Hát én megmutathatom neked! 

Mello: Állok elébe! Undorító szörnyeteg! ([ Azzal egymás felé indultak és olyan sebességgel harcoltak hogy ember azt nem tudja követni a szemével. Teengu egy bitang erős jobb rúgással a földre küldte Mellot aki még nem adta fel! ]) 

Teengu: Szétestél mint egy rongybaba! Add fel a harcot. nincs esélyed! 

Mello: Fogd be! Nem fogok pont ellened veszteni. Eléggé kellemetlen lenne ha egy olyas valakitől nyúlnék ki mint amilyen te vagy! 

Teengu: Mit mondtál? Ezt inkább megtiszteltetésnek kéne venned. Megtiszteltetés hogy a szép kezeim által nyírlak ki téged. Nem csodálatos? 

Mello: Beteg vagy! Attól hogy most te állsz nyerésre nem jelenti azt hogy nem fordulhat a kocka. 

Teengu: Maradj csendben és várd ki amíg a tőröm átfúródik a szíveden! ([ Teengu a tőrt Mello felé irányította és mikor a testéhez ért Mello felemelte a karját és elkapta  Teengu kezét és a tőrt felé irányította. Azzal a gyengéd mozdulattal átszúrta a nyakát.]) Ezt meg hogy...csináltad? 

Mello: Mondtam hogy bármikor fordulhat a kocka. 

Teengu: Te átkozott! A pokolban foglak várni! 

Mello: Sok sikert! ([Teengu legyőzése után 3 nap telt el. Azóta Mello 6 démont győzött le. Végül szembe került az utolsó ellenfelével. Az 56-os számú démonnal. A mindegyiket felülmúló lénnyel. ]) 

Goji~Tsu: A hosszú hajú selyemfiú... nem gondoltam volna hogy eljutsz idáig.

Mello: " Csessze meg! A pillantásától belép fagyott a vér.Hogy lehet valakinek ennyire irritáló aurája? " Te lennél az 56-os. Az utolsó démon akit le kell győznöm ha azt akarom hogy a sensei tanítson. 

Goji~Tsu: Egy dolgot előre elmondanék..én nem vagyok olyan könnyű eset mint az előző 55 volt.

Mello: " Ez úgy hangzott mint egy fenyegetés....ha nem akarom pont a végén bedobni a törölközőt akkor nem szabad félnem Mozdulj lábam, mozdulj! " ([ Mello annyira megijedt az 56-os aurájától hogy moccanni sem mert végül erőt nyert..és  meg tudott mozdulni bár a harmadik lépésénél összeesett. Mikor felébredt azon kapta magát hogy a karja és a lába meg van kötve. ]) 

Goji~Tsu: Azt hittem már fel sem ébredsz. Milyen semmire kellő vagy. 

Mello: Miért nem öltél meg? Heee? 

Goji~Tsu: Nem a én stílusom a rövid harc. Minél tovább tart annál élvezetesebb.Talán egy kicsit megkínozlak és miután meguntalak megöllek. Még nem tudom. De a vége mindig halál lesz!  

Mello: " A francba..ahhoz is gyenge vagyok hogy megmozduljak...hogyan győzhetném le? " ([ Mellonak eszébe jutott hogy a tőr amit Teengutól vett el az még nála van. Szép óvatosan elvágta a köteleket majd orvgyilkosok módjára az 56-os mögé osont. Sajnos nem sikerült meglepnie és még egy gyomrost is kapott. Szegényke úgy néz ki mint egy szakadt rongybaba. Rájött arra hogy az 56-os ellen  nem tud győzni ha érzi az auráját szóval elnyomta az összes chakráját és Spirit ütést mért rá.Az 56-os nagyokat nevetett és közölte vele hogy ilyen gyámoltalan testtel semmi esélye a győzelemre. ]) 

Goji~Tsu: Izeg-mozog mint a sajtkukac..közben tudja hogy semmi esélye. Ez tetszik. folytasd csak amíg lehet. hamarosan alulról szagolod majd az ibolyákat! 

Mello: Két gond van. Nem szeretem az ibolyák szagát és nem én leszek az aki meghal.56-os!

Goji~Tsu: Te meg hogy kerültél oda? 

Mello: Ha megtudtad akkor mit fogsz kezdeni?  Nem érdemes tudnod ha úgy is meghalsz.

Goji~Tsu: Honnan ez a nagy önbizalom selyemfiú? 

Mello: Rájöttem hogy hogyan nyerhetek ellened. Mint azt te is tudod mindenkinek van gyenge pontja, ahogy neked is. Elég ha megtalálom és egy Spirit ütéssel pont belecélzok! Ha telibe talál neked véged!....78-as támadás...Spirit ütés ([Megjegyzés: a Spirit ütés egy olyan technika amivel egyszerre tudsz százhússzor ütni akár öt másodperc alatt..]) 

Goji~Tsu: Elismerésem hosszú hajú selyemfiú. Sikerült legyőznöd mindannyiunkat egedül. Ha újjá születtem a kiképzésed után ismét felmérhessük az erőnket! 

Mello: " Újjászületik a kiképzésem után? És újra megküzdünk? Na azt már nem" ([ Mellonak végül 2 hónap alatt sikerült megölnie mind az 56 démon így a Démon Isten kiengedte és a kiképzés a kezdetét vehette.]) 

Okoku de Ai 39. rész: Sokkoló valóság

([ Nearéknál találtam egy füzetet ami nagyon ismerős volt ezért elolvastam. Nem volt leírva a neve annak aki írta de sok más dolgot megtudtam. Például azt hogy régen volt egy lány aki szerelmes volt Nearbe s hogy akkoriban nagyon sokat játszottak. Sajnos Near sem emlékszik már rá így eldöntötte hogy nem fog szólni róla Martinának. Engem nem igazán érdekel de azért figyelem a fejleményeket. Hátha történik valami izgalmas ]) 

Martina: Nem akaarooom! 

Mello: Mit nem aakaarsz? 

Martina: Hinata megint jönni fog! És ezúttal nem csak 3 napig lesz itt! 

Mello: Na és? Alig találkoztok. Nem csodálkoznék ha nem is ismernéd. 

Inamaru: De hát olyan kis aranyos az a lány. Miért ne jöhetne ide? 

Martina: Egy szó! Egyetlen egy! PLETYKÁS!! 

Inamaru: Pletykás? Szóval rejtegetsz előlünk valamit? 

Martina: Neem..erről szó sincs! Csak tudod..izéé...nem szeretném ha valami cikit mondana. 

Inamaru: Rendben. Megértettem....Titkolózz csak a legjobb barátnőd előtt. Bezzeg én mindent elmondtam neked idáig. De nem baj! 

Martina: De neked nincsenek olyan cikis dolgaid mint nekem! 

Mello: " Én nem a ciki szót mondanám erre." 

Inamaru: Hidd el. nekem is van egy két olyas dolgom.

Martina: Mint például? 

Inamaru: Hülyére akarsz venni? Nem fogom csak úgy elmondani. 

Hinata: Ööööhhh...izé....aahhm..

Martina: Már itt is van. Kérlek segíts Inamaru! 

Inamaru: Ne számíts rám! 

Martina: És még te nevezed magad legjobb barátnőnek. 

Inamaru: Sok sikert! 

Hinata: Mi a baj Martina? Olyan mérgesnek tűnsz! 

Near: Áááh de cuki kislány! Te vagy Hinata Nels Lahda igaz? 

Hinata: Te pedig az én nénikém barátja vagy! Örülök a találkozásnak sógor! 

Martina: " Anyám borogass! " 

Near: Milyen kis aranyos! Nekem van egy kis dolgom, de ha elintéztem akkor visszajövök! 

Mello: " A füzet? Semmi értelme elmondani neki ha már régen történt és Near nem is emlékszik rá " 

Hinata: Mello bátyó! Játszunk lovasat! 

Mello: " Mello bátyó? Na még mit nem? " Miért pont lovasat? 

Hinata: Miért ne? 

Mello: Jó kérdés! Na gyere! Játszunk! De csak egy kicsit! ([ Majdnem elaludtam mikor Near belépett a szobámba.Arcára volt írva hogy mennyire örül. Ötletem sincs hogy  mi járhat a fejébe! ]) 

Inamaru: Akarjam tudni hogy most mire gondolsz? 

Near: Akarod? 

Inamaru: Nem tudom. Ki vele! 

Near: Elrejtettem a füzetet ott ahol Martina sosem találja meg! 

Inamaru: Látom tényleg nem akarod elmondani neki. De aztán nehogy belekeverj ha lebuksz! 

Near: Nyugi.

Inamaru: Van más oka is annak amiért ennyire virulsz vagy hagysz végre aludni? 

Near: Aludni? Ilyenkor? Csak nem vagy beteg? 

Inamaru: Talán te vagy beteg. Én ugyan nem. Csak Martina unokahúga miatt vagyok bent a szobába. Semmi kedvem Martina helyett vigyázni rá. 

Near: Szerintem aranyos. 

Inamaru: Neked még a ki tudja hány éves Crona is aranyos. Amúgy nem az a baj hogy nem aranyos vagy ilyesmi hanem most nincs kedvem játszadozni. 

Near: Crona igen is aranyos! Hm..látom nincs ízlésed a lányokhoz. 

Inamaru: Persze hogy nincs mert nekem nincsenek olyan perverz gondolataim mint neked!Most már húzzál ki innen! ([ Annyira unalmas így az élet. Nem történik semmi. Mintha lefagyott volna a világ. Talán egy kicsi drámát kéne kavarnom hogy izgalmasabb legyen. De hát most még ahhoz sincs kedvem hogy  kinyissam az ajtót. Hm...]) 

Mello: Eleget játszottunk. Most már ideje lenne pihenni egy kicsit. Nem gondolod? 

Hinata: Nem szeretnél játszani velem?

Mello: Izé....Talán egy kicsit pihenhetnénk és utána fojtathatnánk a játékot. Benne vagy?

Hinata: Igen bátyó!

Mello: " Ne mondogasd hogy bátyó. Olyan zavaró"

Martina: Bocsánat érte. Ezért sem szeretem ha itt van.

Mello: Mindegy! ([ Megszomjaztam ezért kimentem a konyhába vízért és láttam ahogy Hinata csinál valamit. Nem volt kedvem megnézni ezért hagytam is. De talán meg kellett volna ])

Inamaru: Ááááhhh...pfff..mi a franc ez?

Mello: Add csak Hinata!...Ez hipó!

Inamaru: Miért volt hipó az ásványvízben?

Mello: Ugye nem ittad meg?

Inamaru: Nem..vagyis nem teljesen!

Martina: Bocsánatot kérek a nevében. Még nem tud olvasni és talán beleöntötte a vízbe a hipót!

Inamaru: Talán? Miatta hipós vizet ittam. És tudd meg nincs valami jó íze.

Hinata: Bocsánat! Nem akartam semmi rosszat tenni.

Inamaru: Mindegy. Nem baj.  De máskor tartózkodj azoktól a dolgoktól amikről nem tudod hogy mi és hogy mire használják.

 Hinata: Olyan kedves vagy nővérem! 

Inamaru: " Nővérem? Na meg a fenéket! "  tudod én a rossz kislányokat meg szoktam ám enni. Legyél jó vagy visszajövök és megeszlek! 

Hinata: Értettem nővérem! 

Mello: "Mi baja ennek a kislánynak?" 

Hinata: Bátyó! Ő a barátnőd? 

Mello: Höööö....? Ne kérdezz ilyeneket! Persze hogy nem. 

Hinata: Kár. Pedig nagyon összeilletek! 

Martina: Hinata...ne mondj ilyen zavarba ejtő dolgokat! Még kicsi vagy az ilyesmikhez! Várj egy kicsit kimegyek a kertbe! ([ Fél óráig próbáltam kimosni a hipót a számból de az ízét még mindig érzem. Hogy lehettem akkora hülye hogy megiszom. Persze hülyének is kell lenni. Áhh...Miután feladtam kimentem a  kertbe és láttam Martinát is. Gondoltam oda megyek hozzá! ]) Szia. Nem lett bajod? 

Inamaru: Minek nézel engem? Egy kis vacaktól nem lesz bajom. " Remélem" Egyébként miért vagy kint? 

Martina: A falra mászok Hinatától. És még ezen kívül hat napot ki kell bírnom vele. Kész katasztrófa. Olyan butaságokat mond. 

Inamaru: Még kicsi. Nem igazán tudja hogy mit csinál. Nézd el neki. 

Martina: Hiába nézem el neki ha bosszantó. Ez ellen nem tudok tenni semmit. 

Inamaru: Észre sem veszed és már le is te...

Martina: Mi az ott? 

Inamaru: Hol? Nem látok semmit.

Martina: A virágok között. ([ Martina kivette azt a tárgyat a virágok közül és a tárgy egy...]) egy füzet? Ki tesz ide egy füzetet? 

Inamaru: " Az az ostoba Near! Jobb helyre nem tudta volna elrejteni? " Ne olvasd el! 

Martina: Miért? 

Inamaru: Mert..mert az az én füzetem. 

Martina: Te tudsz angolul? Milyen jó. Én is. nézzük csak...azt írod hogy 

Inamaru: Nem megmondtam hogy ne olvasd el! Az az én dolgom! " Mit meg nem teszek azért a félnótásért? Ezért drágán fizetni fog! " 

Martina: Ezt nem hiszem el! 

Inamaru: Add azt ide! 

Near: Mond hogy nem...

Inamaru: Sajnálom mondtam neki hogy ne olvassa el. És mire elvettem tőle már olvasta. 

Martina: Árulók...mind ketten árulók vagytok! 

Mello: Mi folyik itt?

Martina: Az hogy azok ketten régen ígéretet tettek egymásnak. Itt a bizonyíték! 

Mello: Hogy ígéretet? Tehát akkor a tied a füzet Inamaru? 

Inamaru: "Jaj ne már.." Nem...csak azért mondtam Martinának hogy az enyém mert nem akartam hogy elolvassa. Amúgy is régen még azt sem tudtam hogy létezik ez a hely. 

Martina: Jaj tényleg. Ezt el is felejtettem. Tudtam.Tudtam hogy te nem árultál volna el engem! Te csak segíteni akartál.Annyira kedves vagy! 

Inamaru: Olyan gyorsan visszatér a hitébe hogy az már meglepő. 

Mello: Túl meglepő. 

Martina: De te Near. Miért nem mondtad ezt el nekem? Miért? 

Near: Arra gondoltam hogy mivel nem emlékszek a lányra és amúgy is már régen volt ezért nem fontos megemlíteni. 

Martina: Nem érdekel az a lány. Legalább megmutathattad volna. 

Near: Sajnálom jó. De nem tudom most miért kell ekkora jelentéktelen semmin is annyira kiborulni. 

Martina: Bunkó vagy! Tudod mit. tegyünk úgy mintha nem lett volna kettőnk közt soha semmi és felejtsük el ezt az egészet! Végeztem! 

Near: Ugye nem azt akarod mondani hogy szakítasz velem? 

Inamaru: Ezt jó csináltad fiam! Ügyes vagy! 

Martina: Maradjunk csak barátok az lesz a legjobb. ([ Ezután eltelt két hét és Martina még mindig nem heverte ki az akkor történteket. Mennyi baj van a szerelemmel. El sem tudom képzelni hogy ki lesz a következő idióta aki beleszeret abba a sügérbe! Eh...remélem az én szerelmi életem nem lesz ennyire komplikált és fájdalmas ]) 

Okoku de Ai 38. rész A rejtélyes füzetecske.

([ Neak és Temari elhatározták hogy elmennek meglátogatni a szüleiket és ekkor a bunkó oldalam előjött és elhatároztam hogy csak úgy követem őket. Végül is a szülei nagyon kedvesek, bár az apja egy kissé...hogy is mondjam? Perverz. Igen. Olyan mintha már ismerném őket. De ez nem lehet.  Kiderült hogy Nearnek és Temarinak van egy Sai nevű bátyja aki nagyon cuki. Pont amit elképzeltem kiskoromban. Áh..miken gondolkodom. Észre vettem hogy Near az ablaknál az esőcseppek esését nézte nagyon bamba képpel. Talán zavarja hogy megzavartam őket a pofátlanságommal. ])

Inamaru: Sajnálom hogy követtelek, 

Near: Miért jöttél ide?

Inamaru: Semmiért..vagyis..amikor hallottam hogy az anyukáddal beszélsz kíváncsi lettem.

Near: Hm...?

Inamau: Kíváncsi voltam oké? Kíváncsi voltam hogy milyen az ha az embernek van családja. Eddig még csak kettő embernek meséltem el de a szüleim 4 éves koromban meghaltak és 12 éves koromig nevelő otthonban voltam szóval fogalmam sincs hogy milyen lehet egy családban élni a szüleiddel és a testvéreddel.

Near: " Neki van ilyen oldala is? Mégis csak egy lány.  És milyen aranyos tud lenni. "

Inamaru: Rajta...Nevess csak ki! Tudom hogy milyen gáz vagyok, de nem érdekel! Nevess ha akarsz!

Tsugumi: " Szóval nincsenek szülei.Értem "

Near: Nem nevetnélek ki. Igazából hiába vannak szüleim mikor nem láthatom őket csak nagyon keveset. Így olyan mintha nem lennének.

Inamaru: De azért tudod hogy vannak. És még ha keveset is de láthatod őket...Mindig is arra vágytam hogy legyen valaki aki szeret és hogy megszüntesse a magányt ami bennem van.

Near: Miket beszélsz? Hiszen sok barátod van.

Inamaru: Igen. De egyiket sem nevezném olyan közelinek. Mindig úgy éreztem hogy kiközösített vagyok. Talán az a sorsom hogy magányos legyek. De már elfogadtam. Ááááááhh.. Mi a francot beszélek én? Nem..nem. Nem mondtam semmit. Miért pont neked mondom ezeket..

Tsugumi: " Szegény lány.Biztosan szomorú amiért ezt a sok szörnyű dolgot magában kellett tartania. Nagyon erős amiért ezek után is erős marad. Figyelemre méltó " ([  Miután Near anyja megmutatta nekem a szobát ahol aludhattam, megpróbáltam és egyszerűen nem tudtam. Arra gondoltam hogy kimegyek a teraszra egy kicsit levegőzni és kitisztítani a fejem. Hátha jobban fogom érezni magam ])

Inamaru: Mégis mi a francot csinálok? Szegények biztos együtt akarnak lenni én pedig itt rontom a levegőt. Milyen önző vagyok. Itt rinyálok mikor nem nekem kéne, Áhh....hehehehmhmhm...([ Hirtelen rám tőrt a sírás és eszembe jutott minden szörnyű dolog.])Miért? Miért vagyok ekkora szerencsétlen? Ha nem jöttem volna ide akkor nem okoztam volna Nearnek ekkora gondot.Ha nem jöttem volna ebbe a világba akkor talán Seliel se zargatta volna a kastélyt.Minden..minden az én hibám. Hehehehehmhm..

Near: " Sosem hittem volna hogy látom a sírós arcát is. " ([ Mikor fordultam az ajtó felé valami szörny szerűség rám ugrott. Onnantól nem tudom mi történt de amikor felébredtem egy szobában voltam. Mekkora balszerencse! ]) Ostoba. Jobban is figyelhetnél. Nem tudok mindig a nyakadban lenni hogy megvédjelek. 

Inamaru: Höööö...? Nem kértelek meg rá, te sügér! 

Near: Ha nem védenélek meg már halott lennél! 

Inamaru: Az az én problémám! Hagyj lógva! Ne szólj hozzám mostantól! 

Near: Mintha akartam volna...

Inamaru+Near: Meg vagyok áldva a bolondokkal. ([ Miután jobban éreztem magam elhatároztam hogy haza megyek..Tsugumi. Near anyukája erősködött hogy maradjak még ott egy kicsit. Nem tudom hogy miért akarta hogy így legyen de ha már annyira  kérte gorombaság  lett volna nemet mondani. Nem tudtam mit csinálni ezért elkezdtem nézegetni a könyves polcot mikor egy furcsa ismerős füzetre találtam.]) 

Sai: Mit találtál? Eléggé érdekesen nézed és még csak ki sem nyitod.  

Inamaru: Nagyon ismerős a füzet borítása. Mintha már láttam volna. ([ Beleolvastam de a tulajdonos neve nem szerepelt benne.]) Mond csak Sai. Nem tudod kié lehet? 

Sai: Lássuk csak? Kié is? Igen!  7 éve amikor Near még csak 6 éves volt sokat játszott egy vele egy idős kislánnyal. Gondolom ő hagyta itt még akkoriban. 

Inamaru: Értem... Nem baj ha elolvasom? 

Sai: Felőlem haza is viheted. ([ Elkezdtem olvasgatni a füzetet. A franc vinné el azt a hülye lányt hogy nem japánul írt. Most agyalhatok a fordításon. Hülye! ]) 

Inamaru: Lássuk csak: " Augusztus 21: Ma is nagyon jól szórakoztam Nearrel. Már alig várom hogy holnap is együtt játszhassunk! " " Augusztus 22: Ma egy csúnya nagy kutya megtámadt de nem esett semmi bajom mert Near megmentett. Milyen bátor. " " Augusztus 23:Mivel Nearnek el kellett utaznia a déli királyságba így tettünk egy olyan ígéretet hogy ha újra találkozunk akkor összeházasodunk....Jajj de jó lesz! " " Augusztus 24: Sajnos ma nem láthatom Neart és így nem tudok vele focizni sem.. pedig annyira szerettem. Elhatároztam magamban csak is miatta hogy sosem fogok sírni és nem mutatom ki a gyenge oldalamat. Még akkor sem ha az eszembe jutnak a halott szüleim. " Sosem hittem volna hogy volt egy olyan idióta aki szerette Keisakut. Kíváncsi vagyok ki lehetett. 

Near: Mit olvasol? Te kotnyeles nőszemély. 

Inamaru: Te vagy a kotnyeles! Mi a francot érdekel az téged hogy mit olvasok? 

Near: Csak úgy érdekel, jó? 

Inamaru: Ha az IQ-d 2-vel több lenne akkor tudnál normális választ adni. Ez is azt bizonyítja hogy olyan szinten vagy mint egy rosszul megsütött sült krumpli. 

Near: Megspóroljam hogy haza keljen menned? 

Inamaru: Bántanál egy kislányt? Nem vagy valami úriember Keisaku. 

Near: Összetöröd az agyam a hülyeségeddel. 

Kentaro: Lám lám. hogy összemelegedtetek! És meddig jutottatok el? 

Near: Kussolj perverz! 

Kentaro: Drágám! A fiunk megint azt mondta hogy perverz vagyok! 

Inamaru: Oh.. akkor ez öröklődő a családban? 

Near: Ha nem tetszik akár haza is húzhatnál a csodába! 

Inamaru: Nyugodj le Keisaku Drága! Már úgy is indulni akartam. 

Near: Elég legyen már a dumából! csak menj és soha vissza se gyere! 

Inamaru: Pápá! Viszlát mindenki! ([ Eljöttem onnan, de nem vettem észre hogy az a füzet amit olvastam nálam maradt. talán vissza kéne adnom, mert hát z mégis csak lopásnak számít. De már semmi kedvem vissza menni. Ha már soha többé nem találkozok Nearrel az is túl késő lesz. Majd talán vissza adom neki ha vissza ért. Gondolom azért nem mesélt arról a lányról mert elfelejtette. Ha elolvassa talán eszébe jut. Mi van ha meg akarja majd keresni. Nem mintha érdekelne vagy ilyesmi...csak mi lesz Martinával? Ezt még át kell gondolnom. ]) Helló mindenki! visszajöttem! 

Martina: Ah..mekkora szerencséd van! én is el akartam menni, hogy megismerjem a leendő anyósom és apósom. 

Inamaru: Héy, héy nem sieted el ezt a dolgot egy kicsit? 

Mello: A kicsi az túlságosan enyhe kifejezés. 

Martina: Mi a gond ezzel? Biztosan féltékenyek vagytok. 

Inamaru: Miért lennék én féltékeny? Eh..dehogy is.

Martina: Azért Drága barátaim mert nekem előbb lett barátom mint nektek. Hehehe...király vagyok! 

Mello: " Ettől érzi magát felsőbb rendűnek?" 

Inamaru: " Az igaz hogy hamarabb lett barátja mint nekem de Near nem teljesen számít férfinak." 

Inamaru+Mello: " Ez a csaj egy idióta" 

Martina: Mi van? Min gondolkodtok ennyire? Héé.... mondjatok már valamit! 

Inamaru: Igazából nem érdekel hogy neked hamarabb lett barátod mint nekem. Near Keisakut aligha lehet férfinak nevezni. 

Martina: Irigy! 

Inamaru: Nem én. ([ vajon szóljak neki a füzetről vagy inkább lapítsak ameddig nearnek meg nem mutattam? Már eldöntöttem hogy nem fog érdekelni mások szerelmi élete de ebből most jócskán kivettem a részem. A francba. Talán megmutatom az egyik embernek akiben a legjobban bízok. Talán tudja mit lehetne tenni. ]) 

Mello: Uhm..miért is hívtál ide? 

Inamaru: Ha nem akarsz itt lenni nyugodtan elmehetsz! 

Mello: " Ez kegyetlen volt " Öhm..nem úgy értettem. De miért is zártad be az ajtót? 

Inamaru: Azért Drága Barátom hogy megmutassak neked valamit amiről Martinának nem szabad tudnia. Ha ez véletlen kitudódna előtte akkor hatalmas szerelmi galibába keverednénk mind ketten. És nem a miénkbe. 

Mello: Ezt nem értem. Ez csak egy füzet. Miért okozna hatalmas galibát? 

Inamaru: Beszélj halkabban! Mondtam hogy Martina nem hallhatja meg! Na szóval...amikor Nearéknál voltam rátaláltam erre a füzetre és mivel ismerős volt ezért elolvastam. ([ megmutattam Mellonak a füzet tartalmát és rögtön megértette hogy mi a helyzet. ]) 

Mello: tehát van egy lány aki ígéretet tett Nearek. Ez Igazán kellemetlen lenne Martinának. 

Inamaru: Ja. Szóval azon tanakodtam hogy először megmutatom nearnek és utána martinának is. Szerinted ez okos ötlet. 

Mello: Ez sem rossz. De jobb lenne ha odaadnád Nearnek és ő azt tenné amit jónak lát. 

Inamaru: Na persze! Lefogadom hogy titokban tartaná az az igénytelen szoknyapecér. 

Mello: Végül is ez az ő döntése. Ha úgy dönt hogy titokban tartja nem tehetünk semmit. Egyébként nem azt mondtad hogy téged már nem fog érdekelni? 

Inamaru: Néha az az érzésem hogy nem is érdekel amit mondok. 

Mello: " Most miért mondasz ilyeneket??..."  Tévednek az érzéseid. Szerintem add át Nearnek azt a hülye füzetet és hagyd az egészet! 

Inamaru: Oké. Így fogok tenni. Köszönöm a tanácsot. ([ Miután Near visszajött átadtam neki a füzetet de ő nem emlékezett arra a lányra aki írta. mekkora szívás. ]) Te idióta. Volt egy olyan hülye aki szeretett téged te pedig nem emlékszel rá? mit is lehetett volna várni egy vadbaromtól? 

Near: Tehetek én róla? Talán már az a lány sem emlékszik rám! Azóta nem láttam mióta az 6. szülinapján ment meglátogatni a szülei sírját. Azt hiszem akkor én valahová elutaztam. 

Inamaru: Nem gondolkoztál azon hogy megkeresed? 

Near: Miért akarnám én megkeresni? Nekem ott van Martina! 

Inamaru: Ha megtudja hogy titokban tartottál előtte egy ilyen fontos dolgot akkor már tutira nem lesz ott neked.  

Near: De nem fogja megtudni. 

Inamaru: Na nem. Ne számíts arra hogy titokban tartom előtte. 

Near: Kérlek. Ne mond el neki. Kérhetsz akármit. 

Inamaru: Akármit? Hát kérem szépen, engem semmivel nem vesztegethetsz meg! 

Near: Annyira utálsz hogy nem akarod hogy boldog legyek? 

Inamaru: Nem...sokkal jobban utállak... de nem fogom elmondani mert nem az én dolgom. És ha valaki mástól tudná meg az még rosszabb lenne. Döntsd el mit akarsz. És ha úgy döntöttél hogy titokban tartod akkor jól rejtsd el azt a füzetet nehogy megtalálja. 

Near: Még átgondolom. De kérlek addig ne mondj neki semmit. 

Inamau: Bírhatsz Hajiban ! 

Near: " Haji?...mintha hallottam volna már ezt a nevet valahol. " Ki az a Haji? 

Inamaru: Hát ki más lenne mint én? Anyukám mindig így becézett. 

Near: Milyen aranyos. Mint egy kutyus. 

Inamaru: Még egy ilyen megjegyzés és esküszöm álmodban öllek meg! 

Near: Jujj de félek! 

0.03 mp