Kereső
Belépés

Okoku de Ai 43. rész: Mello elhatározása

([ Miután Mello befejezte a csatát az 56 démonnal neki kezdett a valódi kiképzésnek. Az első két feladatot a profi tizenéves Axolyra tartja melyből egyet sikeresen befejeztek. ]) 

Axolyra: Na hadd halljam! 

Mello: Minél előbb vissza akarok térni a kastélyba. Jó?

Axolyra: Ez volt az a nagy titkolózás? Milyen butuska vagy..." ...amiért nem tudod hogy tudom hogy azért akarsz keményen edzeni mert meg akarod mutatni a szüleidnek hogy hiba volt elhagyni. " 

Mello: Nem kezdhetnénk el ahelyett hogy itt jártatjuk a szánk? 

Axolyra: Dehogyisnem. Hol is hagytuk abba?

Mello: Milyen tanár vagy te?  Harcolnom kellett veled hogy megmutassam hogy mit tudok és te elmondd hogy melyik alapot nem alkalmazom rendesen. Rémlik?

Axolyra: Igen...igen...milyen kis buta vagyok. De mivel elmondtam neked az alapokat a harc közben már végeztünk is a második leckével. A harmadik leckéd felelőse nem én leszek hanem egy piszkos kis cafka.Gondolom szívesebben edzenél velem de sajnos azt nem lehet mert a harmadik feladatra nem én vagyok kiképezve.

Mello: Nem...nem...igazából nem hat meg.

Axolyra: " Olyan rideg "  Ha nem lennék ilyen sietős tanár akkor még csak most kezdenénk el a második leckét. Szólok Raku-samának hogy küldheti azt a nőszemélyt. Rendben?

Mello: Csak siess! ([ Fél óra múlva a Démon isten visszatért de nem Axolyraval hanem egy fejkendőt viselő lány kinek arcából csak a jobb szeme és a szája bal oldala látszott. ])

Raku: Örülök hogy ilyen hamar le tudtad az 1. és a 2. feladatot...ezt nem csak azért mondom mert irritál Axolyra hanem azért is mert   a 3. a 4. és az 5. leckét Gaaw fogja neked tartani. Igazán zseniális oktatód lesz az elkövetkezendő fél évben.

Mello: Mi van?? Fél évben? Itt vagyok már majdnem 3 hónapja és még csak az alapokat tudom. Meddig fog ez tartani? Hány lecke  van összesen?

Raku: A kiképzés 9 évig tart és összesen 16  lecke van összesen.  

Mello: Maga viccel velem? Hogy én 9 évig itt maradjak az lehetetlen.

Raku: Sajnos ez van. Gaaw rád bízom a koloncot! Tégy kedved szerint! ([ Gaaw végigmérte Mellot és utána elkezdte regélni a szabályokat és a leckéket. ])

Mello: Nem gondolod hogy ez sok szabály?

Gaaw: Nem!

Mello: Rendben. Akkor elmondanád a leckéket?

Gaaw. 3.Lesben támadás ninja módra. 4. Támadás villámsebességgel. Valamint 5. Csapdakészítés és tökéletes statéga

Mello: Ezek már jobbak mint az első kettő.

Gaaw: Igen.

Mello: Akkor....kezdhetjük a 3. leckét vagy még előké....hova lettél? Hé!! Gyere elő! ([ Gaaw hírtelen eltűnt és mikor Mello már azt hitte hogy elment Gaaw előugrott és megtámadta. ]) Mit csinálsz?

Gaaw: 1. feladat!  Lapulj meg a sötétben hogy az ellenség ne vegyen észre! És mikor minden rendben támadj! ([ Gaaw a harc közben többször is meglapult és lesből támadott aminek köszönhetően Mello szulyosan megsebesült. ]) Csak ennyit tudsz? 

Mello: Sokkal többet tudok! Csak még nem alkalmaztam őket! ([ Mello és Gaaw között nem alakultak jól a dolgok. Sok volt a konfliktus amit Gaaw csak harccal tudott elintézni mivel nem szeret sokat beszélni. Gaaw többször is megsebesítette Mellot egy tőrrel amit kiskora óta őrizget. A fél év letelt és Mello mesterévé vált a lesben támadásnak, a villámsebességnek és a stratégának is. Valamint Gaaw plusz tananyagként megmutatta hogyan lehet hidegvérrel gyilkolni mindenféle bűntudat nélkül.]) Miért nem mutatod meg az arcod?

Gaaw: Nem akarod látni!

Mello: De kíváncsi vagyok!

Gaaw: Ha leveszem a fejkendőmet ezt a helyet beborítja a jég és a jégszörnyek. ([ Hogy rövidre fogjuk ezt a kis időutazásunkat előre ugrunk a 8. feladatra. Mello eldöntötte hogy nem folytatja már a kiképzést és haza megy! ])

Raku: Tényleg ezt szeretnéd! Nem szeretnéd befejezni a kiképzést? Amit eddig tanultál nem elég elit harcoshoz.

Mello: Ez a 4 év ameddig itt voltam épp elég volt. Sajnálom hogy nem fejezem e a kiképzést.

Raku: Elvégre ez a te döntésed. De ha elmész a kiképzést már nem folytathatod. Így is benne vagy?

Mello: Igen.

Raku: Rendben. Akkor viszlát. Ne felejtsd el az itt tanult technikákat alkalmazni és sok sikert! 

Mello: Értettem! Alkalmazni fogom. Viszlát. ([ Mello elindult vissza a kastélyhoz és amikor a városba ért összefutott a kígyó alakot öltő Seliellel akivel harcot vívott. A történet további szakaszát már ismerjük szóval az időutazásunk ezzel a végéhez ért! ]) 

                                                                                                    

Okoku de Ai 41. rész: Axolyra a nagyszerű tanár

([Melo elfogadta a Démon Isten javaslatát és elment vele edzeni. Az első feladat egy megfigyelő feladat volt  hogy Raku a Démon Isten meg tudja nézni hogy mennyi ereje van a fiúnak. Két hónap alatt sikerült legyőznie 56 démont. Így most kezdödhet az igazi edzés. ]) 

Axolyra: Szia. Én Axolyra Neah vagyok. De hívj csak nyugodtan Axo-nak. 13 éves vagyok. Verhetetlen a pusztakezes illetve a chakra béli harcokban. 

Mello: Hisz csak 4 évvel vagy nálam öregebb. 

Axolyra: Nem ez a lényeg. Én tanítom neked az első és a második leckét. Az első lecke arról fog szólni hogy a harcot mikor használhatod az életben. Illetve hogy mit is jelent a szeretet. A második leckében megtanítom a puszta kezes harc alapjait. Ez egy igen lassú folyamat lesz de minél lassabb annál hatásosabb. 

Mello: Rendben. Kezdhetjük Axolyra. 

Axolyra: Axo-nak is hívhatsz. Szóval első lecke első kérdés. Szerinted mikor szabad harcot alkalmazni? 

Mello: Amikor az ellenséggel harcolunk. 

Axolyra: Ezen belül? 

Mello: Ha harcot kezdeményezel. 

Axolyra: Na jó ezzel nem megyünk semmire. A harcot akkor használjuk ha meg kell védeni valakit. Bármennyire  nehéz nem adhatod fel ha azt szeretnéd hogy az akit védesz ne sérüljön meg annyira. Tudod mi a szeretet? 

Mello: A szeretet valójában nem létezik. Az egy olyan dolog ami megnehezíti az ember életét. És csak hátráltat. 

Axolyra: Beléd egy csepp szeretet sem szorult. A szeretet olyan mint egy láthatatlan fonal ami összekapcsolja az embereket. A szeretett emberért megtennél bármit. A harcok esetén még az életed is feláldoznád. Mit gondolsz a sorsról? 

Mello: A sors az állandó körforgás. Nem lehet megváltoztatni. Ha valakinek az a sorsa hogy szenvedjen akkor az élete végéig szenvedni fog. 

Axolyra:" Mi a franc van ezzel?" Nem választhatjuk meg a családunkat sem a szerelmet. Viszont azt igen hogy milyen sorsot szeretnénk. Ha nem akarod akkor nem is fog sikerülni. Nem tudom ki mondta neked hogy a sorsot nem lehet megváltoztatni de aki ezt mondta az nagyot tévedett. Megjegyezted amit mondtam? Ha a szeretteidet kell védened erősebbnek kell lenned mindenkinél. 

Mello: Értem. Értem. Következőt! 

Axolyra: Hm..lássuk csak... mikor érzed úgy hogy boldog vagy? 

Mello: Amikor nem kell csinálnom semmit...

Axolyra: Miért szeretnél megtanulni harcolni? 

Mello: Azért hogy ne legyek haszontalanabb mint Near!

Axolyra: Milyen aranyos!!! 

Mello: Utálom az aranyost! 

Axolyra: " De akkor is cuki..." Jól van. Beszélj egy kicsit a gyerekkorodról. 

Mello: Mi ez? Közgyűlés? Mi köze az én gyerekkoromnak a harc tanulásához? 

Axolyra: Ha nem ismered a múltad nem fogod tudni hogy ki is vagy valóban és hogy mit is akarsz a jövőbe. 

Mello: Jól van. Jól van. Értem. válaszolok. ([ Fél óra elteltével Mello befejezte a kis történetét aminek az " Életem története" címet adta. Axolyra nagyon bánatos képpel hallgatta végig ]) Most meg mi a franc bajod van? Nem te kérted hogy meséljem el? 

Axolyra: " Ez a történet szörnyűűűű... már tudom miért nem képes szeretni. Belső viszályt vív önmagával. " Szóval 5 éves korod óta nem foglalkoznak veled a szüleid és csak azért küldtek a kastélyhoz hogy ne legyél láb alatt? 

Mello: Nem ezt mondtam volna? 

Axolyra: Rendben. Gondolod hogy el tudjuk kezdeni a második leckét? 

Mello: Jobb lesz mint ez az érzelgősségi délután! 

Axolyra: Arról volt szó hogy megtanítom neked az alapokat igaz? Rendben akkor kezdjük. Ha harcba keveredsz nem árt ha előbb kiismered az ellenség gyengéit mielőtt támadsz, közben ügyelj arra hogy a tieid ne tudódjanak ki. Javaslom, hogy ne adj lehetőséget az ellenségednek hogy súlyosan megsebesítsen. Minden támadásodnál keress egy jó pontot hogy a csata minél előbb véget érjen. 

Mello: Ezek mind hasznos tippek.... 

Axolyra:, Azért mondom. Ha nem lennének hasznosak akkor nem is mondanám... Ha pusztakezes harcot alkalmazol sose harcolj a távolból mert nem mész semmire. Legyél gyors mint a villám. Ne beszélgess sokat az ellenséggel és ne hagyd hogy könnyedén kiismerjen.... hisz tudod a legjobb barátod is az ellenséged.

Mello: Félek hogy nem ismered ezt a mondást. 

Axolyra: Az most nem lényeg. Érted nem? Na folytassuk. Mit is kéne még mondanom? Lássuk csak....azt hiszem hogy most nem jut eszembe  több szóval ugorjunk a következőre. 

Mello: Persze...mondjad csak. 

Axolyra: Csatázzunk egyet, azért hogy meg tudjam mondani hogy melyik alapot nem ismered még. 

Mello: Na meg a fenéket! Nem harcolok lányokkal. 

Axolyra: " De kedves és aranyos! Igazi úriember" Ne...ne.. ne kezelj le ennyire. Nem vagyok gyenge. gyerünk harcoljunk! ([ Axolyra és Mello elkezdtek harcolni. Axolyra közben mondott egy pár hasznos tippet amitől hatásosabbak lettek Mello támadásai. ]) Meg tudsz lepni azt ugye tudod. 

Mello: Nem gondoltad volna hogy ennyit tudok igaz? 

Axolyra: Ne szállj el magadtól. Nem dicséretnek szántam. Nagyon szabálytalanok a támadásaid és sokáig fog tartani míg ezen javítunk. 

Mello: Elfelejtetted volna hogy ne beszéljünk sokat az ellenséggel? ([ Miután befejezték a harcolást Mello kidőlt mint egy döglött macska és ha tűzbe fektették volna se kelt fel. ]) 

Axolyra: Erősen próbálkozik. Nem hiszem hogy csak az a célja hogy erősebb legyen annál a fiúnál akit említett. Pihend ki magad. Holnap is keményen edzünk. Szép álmokat. ([ A másnap reggel hamar elérkezett és Mello még mindig aludt. Axolyra csak nézni tudta. ])  " Milyen aranyos. Kár hogy ilyen rideg. " 

Mello: Jó re....

Axolyra: jó reggelt Mello...Nincs kedved hancúrozni egy kicsit? 

Mello: Mi van? 

Axolyra: Na csak egy kicsit! Nem tart sokáig! 

Mello: Hagyjál már békén te perverz nőszemély! 

Axolyra: Hozam neked reggelit. Egyél oszt majd folytatjuk a második leckét. 

Mello: Nem akarok enni. Kezdjük! 

Axolyra: Nem. Ameddig nem eszel addig nem edzünk. Ha az embernek nincs elég energiája akkor nem tudja a legjobbat nyújtani.

Mello: De én így is képes vagyok rá. Kezdjük már végre! 

Axolyra: Miért vagy ilyen makacs? Mi az igazi oka annak hogy ennyire keményen edzel? 

Mello: Már elmondtam nem? 

Axolyra: Nem. Én a valódi okot akarom tudni! 

Mello: A valódi okot? A valódi okot? Rendben elmondom! A valódi ok az hogy......

 

Okoku de Ai 40. rész: Mello kiképzése - Ölsz vagy téged ölnek meg!

([ Mint azt tudjátok Mello nem töltötte az egész idejét a kastélyban. Mikor először találkoztam vele nagyon elgondolkodtatott. Ki is lehet ő? Mi a története? Mi történt vele mikor távol volt a kastélytól? Most bepillantást nyerhetünk a múltba és megismerhetjük Mello múltjával. Pontosan 4 évet ugrunk vissza a múltba ahol Mello 9 éves volt és elhatározza hogy elmegy a kastélyból. ])

Raku: ....ezért rád gondoltam Mello Tsuzaira. Mit gondolsz? Elfogadod a javaslatom? 

Mello: Izé.... Nem tudom hogy mit is kéne válaszolnom. 

Raku: Adok egy nap gondolkodási időt. Döntsd el és mire vissza jövök akkor válaszolsz, rendben?

Mello: Igen. Holnapra eldöntöm. 

Raku: Akkor én el mennék. Dönts úgy hogy a szíved súgja. Bye-bye! 

Mello: Viszlát! " Egy Démon Isten felajánlja a tanítását...nem tudom hogy mit válaszoljak" 

Near: Mi az haver? Csendesebb vagy mint máskor! 

Mello: Ne nevezz a haverodnak!! Az előbb járt itt egy Démon Isten és  azt mondta hogy ha szeretném akkor tanít engem! 

Near: Fúj..iskola! Miért szeretnél te tanulni? Az a Démon Isten tiszta hülye! 

Mello: " Te vagy itt az egyetlen hülye! " A harc stílusokat tanítja meg nekem! Persze ha elfogadom az ajánlatát! 

Near: Csessze meg! Szerinted engem is tanítana? 

Mello: Azt nekem mégis honnan kéne tudnom? 

Near: És elfogadod az ajánlatát? 

Mello: Nem tudom. Mégis csak egy démon. 

Near: Nem egy sima démon. Ő maga a Démon Isten! Én a helyedben nem hezitálnék! Fogadd el az ajánlatát mielőtt meggondolja magát! Nem tudom hogy miért pont téged akar képezni de biztos megvan rá az oka! 

Mello: Tudod..ahhoz képest hogy te javíthatatlan hülye vagy, néha vannak jó ötleteid. 

Near: Ugye haver? Na és hol fog képezni? 

Mello: Még nem mondta el. ([ Eljött a másnap és Raku a Démon Isten ismét megjelent a kastélynál. Mello elfogadta az ajánlatot..de el kellett jönnie a kastélytól. Egy messzi föld alatti bázisra vitte őt a Démon Isten amiről csak a képzett harcosok szerezhettek tudomást. ]) " A francba! mi ez a szörnyű hely? " 

Raku: Rendben! Itt fogsz élni addig ameddig ki nem tanulod az erősebb harcstílusokat.

Mello: Értettem Sensei! 

Raku: Először megbizonyosodunk arról hogy van-e benned elég erő mind a 17 stílus kitanulásához. Egy kérdésem lenne. Melyiket választod? Chakra vagy pusztakezes harcstílus? 

Mello: A pusztakezeset. 

Raku: Rendben! 56 általam készített démon van ebben a szobában. Ha sikerül mindet megölnöd akkor kezdődhet a tanítás! Ha meghalsz azért nem vállalok felelősséget! 

Mello: " De hát én még nem tudok sokat" Sensei! Ha még nem tanított semmit akkor hogyan győzhetném le azokat a démonokat? 

Raku: Mindent el kell magyaráznom? Bosszantó... Azért van szükség erre a harcra a képzésed előtt hogy lássam hogy érdemes-e veled foglalkozni. 

Mello: " Ez a Raku egy szadista állat! " Akkor ha legyőzöm őket elkezdődik az oktatás? 

Raku: De ha nem akkor kinyúlsz mint az öreg macskáim! 

Mello: " Fúj..." értettem Sensei. Engedjen be a szobába! ([ A dámon kinyitotta Mellonak az ajtót és innen kezdődik csak az igazi történet! Mellonak a  tapasztalatlan kisfiúnak 56 képzett démonnal kell megküzdenie hogy a Nagy Démon Isten a szárnyai alá vegye és oktatni kezdje! ])

Tourou: Hm..200 éve nem éreztem ennyire ínycsiklandó illatot! Csak nem..egy ember van köztünk végre? 

Mello: " Gondolhattam volna hogy az a Démon Isten csak meg akar etetni a gorilláival. Pf..ekkora pechet." 

Seryuu: Milyen kis vézna! A fél fogamra sem elég! Megosztozzunk rajta? 

Keryuu: Még szép! Az enyém a két lába! 

Tourou: Öljük meg! 

Mello: Oh nem. Én nem fogok találkozni a vén kaszással!. Megölök mindenkit és kijutok innen, hogy a sensei taníthasson! ([Azóta eltelt három nap és Mello még csak 12-őt győzött le! A napok így teltek és teltek. Közel egy hónap alatt mindössze 25-öt sikerült kivégeznie.Közben rengeteg sérülést szerzett! ]) Ennek így sosem lesz vége! Olyan mintha nem akarnának elfogyni. Pedig rengeteget megöltem már. Azt sem tudom mikor jöttem be. biztosan sok idő telt el azóta! A francba! Igyekeznem kell! 

Teengu: Milyen szép a hajad! Nagyon ápolt. Bár az arcocskád nem illik hozzá. Szeretnéd hogy leválasszalak róla? 

Mello: Milyen ostoba vagy! 

Teengu: Azt ugye tudod hogy erről a helyről még ember nem jutott ki élve? Nem te leszel az első fiacskám. A mesterünk szeret játszadozni az emberekkel. Nem gondoltam volna hogy egy kisfiút is képes ide beküldeni. Milyen kegyetlen a részéről nem igaz? Aranyom! 

Mello: Pf...nem akarom ezt hallani egy olyan undorító lénytől mint te. Nem a számat jöttem jártatni. Túl sok időt vesztegettem szóval fogjuk rövidre. 

Teengu: 9 éves pisisként eléggé helyén van az eszed kölyök. Szeretnéd megízlelni a vereség szagát? Hát én megmutathatom neked! 

Mello: Állok elébe! Undorító szörnyeteg! ([ Azzal egymás felé indultak és olyan sebességgel harcoltak hogy ember azt nem tudja követni a szemével. Teengu egy bitang erős jobb rúgással a földre küldte Mellot aki még nem adta fel! ]) 

Teengu: Szétestél mint egy rongybaba! Add fel a harcot. nincs esélyed! 

Mello: Fogd be! Nem fogok pont ellened veszteni. Eléggé kellemetlen lenne ha egy olyas valakitől nyúlnék ki mint amilyen te vagy! 

Teengu: Mit mondtál? Ezt inkább megtiszteltetésnek kéne venned. Megtiszteltetés hogy a szép kezeim által nyírlak ki téged. Nem csodálatos? 

Mello: Beteg vagy! Attól hogy most te állsz nyerésre nem jelenti azt hogy nem fordulhat a kocka. 

Teengu: Maradj csendben és várd ki amíg a tőröm átfúródik a szíveden! ([ Teengu a tőrt Mello felé irányította és mikor a testéhez ért Mello felemelte a karját és elkapta  Teengu kezét és a tőrt felé irányította. Azzal a gyengéd mozdulattal átszúrta a nyakát.]) Ezt meg hogy...csináltad? 

Mello: Mondtam hogy bármikor fordulhat a kocka. 

Teengu: Te átkozott! A pokolban foglak várni! 

Mello: Sok sikert! ([Teengu legyőzése után 3 nap telt el. Azóta Mello 6 démont győzött le. Végül szembe került az utolsó ellenfelével. Az 56-os számú démonnal. A mindegyiket felülmúló lénnyel. ]) 

Goji~Tsu: A hosszú hajú selyemfiú... nem gondoltam volna hogy eljutsz idáig.

Mello: " Csessze meg! A pillantásától belép fagyott a vér.Hogy lehet valakinek ennyire irritáló aurája? " Te lennél az 56-os. Az utolsó démon akit le kell győznöm ha azt akarom hogy a sensei tanítson. 

Goji~Tsu: Egy dolgot előre elmondanék..én nem vagyok olyan könnyű eset mint az előző 55 volt.

Mello: " Ez úgy hangzott mint egy fenyegetés....ha nem akarom pont a végén bedobni a törölközőt akkor nem szabad félnem Mozdulj lábam, mozdulj! " ([ Mello annyira megijedt az 56-os aurájától hogy moccanni sem mert végül erőt nyert..és  meg tudott mozdulni bár a harmadik lépésénél összeesett. Mikor felébredt azon kapta magát hogy a karja és a lába meg van kötve. ]) 

Goji~Tsu: Azt hittem már fel sem ébredsz. Milyen semmire kellő vagy. 

Mello: Miért nem öltél meg? Heee? 

Goji~Tsu: Nem a én stílusom a rövid harc. Minél tovább tart annál élvezetesebb.Talán egy kicsit megkínozlak és miután meguntalak megöllek. Még nem tudom. De a vége mindig halál lesz!  

Mello: " A francba..ahhoz is gyenge vagyok hogy megmozduljak...hogyan győzhetném le? " ([ Mellonak eszébe jutott hogy a tőr amit Teengutól vett el az még nála van. Szép óvatosan elvágta a köteleket majd orvgyilkosok módjára az 56-os mögé osont. Sajnos nem sikerült meglepnie és még egy gyomrost is kapott. Szegényke úgy néz ki mint egy szakadt rongybaba. Rájött arra hogy az 56-os ellen  nem tud győzni ha érzi az auráját szóval elnyomta az összes chakráját és Spirit ütést mért rá.Az 56-os nagyokat nevetett és közölte vele hogy ilyen gyámoltalan testtel semmi esélye a győzelemre. ]) 

Goji~Tsu: Izeg-mozog mint a sajtkukac..közben tudja hogy semmi esélye. Ez tetszik. folytasd csak amíg lehet. hamarosan alulról szagolod majd az ibolyákat! 

Mello: Két gond van. Nem szeretem az ibolyák szagát és nem én leszek az aki meghal.56-os!

Goji~Tsu: Te meg hogy kerültél oda? 

Mello: Ha megtudtad akkor mit fogsz kezdeni?  Nem érdemes tudnod ha úgy is meghalsz.

Goji~Tsu: Honnan ez a nagy önbizalom selyemfiú? 

Mello: Rájöttem hogy hogyan nyerhetek ellened. Mint azt te is tudod mindenkinek van gyenge pontja, ahogy neked is. Elég ha megtalálom és egy Spirit ütéssel pont belecélzok! Ha telibe talál neked véged!....78-as támadás...Spirit ütés ([Megjegyzés: a Spirit ütés egy olyan technika amivel egyszerre tudsz százhússzor ütni akár öt másodperc alatt..]) 

Goji~Tsu: Elismerésem hosszú hajú selyemfiú. Sikerült legyőznöd mindannyiunkat egedül. Ha újjá születtem a kiképzésed után ismét felmérhessük az erőnket! 

Mello: " Újjászületik a kiképzésem után? És újra megküzdünk? Na azt már nem" ([ Mellonak végül 2 hónap alatt sikerült megölnie mind az 56 démon így a Démon Isten kiengedte és a kiképzés a kezdetét vehette.]) 

Okoku de Ai 39. rész: Sokkoló valóság

([ Nearéknál találtam egy füzetet ami nagyon ismerős volt ezért elolvastam. Nem volt leírva a neve annak aki írta de sok más dolgot megtudtam. Például azt hogy régen volt egy lány aki szerelmes volt Nearbe s hogy akkoriban nagyon sokat játszottak. Sajnos Near sem emlékszik már rá így eldöntötte hogy nem fog szólni róla Martinának. Engem nem igazán érdekel de azért figyelem a fejleményeket. Hátha történik valami izgalmas ]) 

Martina: Nem akaarooom! 

Mello: Mit nem aakaarsz? 

Martina: Hinata megint jönni fog! És ezúttal nem csak 3 napig lesz itt! 

Mello: Na és? Alig találkoztok. Nem csodálkoznék ha nem is ismernéd. 

Inamaru: De hát olyan kis aranyos az a lány. Miért ne jöhetne ide? 

Martina: Egy szó! Egyetlen egy! PLETYKÁS!! 

Inamaru: Pletykás? Szóval rejtegetsz előlünk valamit? 

Martina: Neem..erről szó sincs! Csak tudod..izéé...nem szeretném ha valami cikit mondana. 

Inamaru: Rendben. Megértettem....Titkolózz csak a legjobb barátnőd előtt. Bezzeg én mindent elmondtam neked idáig. De nem baj! 

Martina: De neked nincsenek olyan cikis dolgaid mint nekem! 

Mello: " Én nem a ciki szót mondanám erre." 

Inamaru: Hidd el. nekem is van egy két olyas dolgom.

Martina: Mint például? 

Inamaru: Hülyére akarsz venni? Nem fogom csak úgy elmondani. 

Hinata: Ööööhhh...izé....aahhm..

Martina: Már itt is van. Kérlek segíts Inamaru! 

Inamaru: Ne számíts rám! 

Martina: És még te nevezed magad legjobb barátnőnek. 

Inamaru: Sok sikert! 

Hinata: Mi a baj Martina? Olyan mérgesnek tűnsz! 

Near: Áááh de cuki kislány! Te vagy Hinata Nels Lahda igaz? 

Hinata: Te pedig az én nénikém barátja vagy! Örülök a találkozásnak sógor! 

Martina: " Anyám borogass! " 

Near: Milyen kis aranyos! Nekem van egy kis dolgom, de ha elintéztem akkor visszajövök! 

Mello: " A füzet? Semmi értelme elmondani neki ha már régen történt és Near nem is emlékszik rá " 

Hinata: Mello bátyó! Játszunk lovasat! 

Mello: " Mello bátyó? Na még mit nem? " Miért pont lovasat? 

Hinata: Miért ne? 

Mello: Jó kérdés! Na gyere! Játszunk! De csak egy kicsit! ([ Majdnem elaludtam mikor Near belépett a szobámba.Arcára volt írva hogy mennyire örül. Ötletem sincs hogy  mi járhat a fejébe! ]) 

Inamaru: Akarjam tudni hogy most mire gondolsz? 

Near: Akarod? 

Inamaru: Nem tudom. Ki vele! 

Near: Elrejtettem a füzetet ott ahol Martina sosem találja meg! 

Inamaru: Látom tényleg nem akarod elmondani neki. De aztán nehogy belekeverj ha lebuksz! 

Near: Nyugi.

Inamaru: Van más oka is annak amiért ennyire virulsz vagy hagysz végre aludni? 

Near: Aludni? Ilyenkor? Csak nem vagy beteg? 

Inamaru: Talán te vagy beteg. Én ugyan nem. Csak Martina unokahúga miatt vagyok bent a szobába. Semmi kedvem Martina helyett vigyázni rá. 

Near: Szerintem aranyos. 

Inamaru: Neked még a ki tudja hány éves Crona is aranyos. Amúgy nem az a baj hogy nem aranyos vagy ilyesmi hanem most nincs kedvem játszadozni. 

Near: Crona igen is aranyos! Hm..látom nincs ízlésed a lányokhoz. 

Inamaru: Persze hogy nincs mert nekem nincsenek olyan perverz gondolataim mint neked!Most már húzzál ki innen! ([ Annyira unalmas így az élet. Nem történik semmi. Mintha lefagyott volna a világ. Talán egy kicsi drámát kéne kavarnom hogy izgalmasabb legyen. De hát most még ahhoz sincs kedvem hogy  kinyissam az ajtót. Hm...]) 

Mello: Eleget játszottunk. Most már ideje lenne pihenni egy kicsit. Nem gondolod? 

Hinata: Nem szeretnél játszani velem?

Mello: Izé....Talán egy kicsit pihenhetnénk és utána fojtathatnánk a játékot. Benne vagy?

Hinata: Igen bátyó!

Mello: " Ne mondogasd hogy bátyó. Olyan zavaró"

Martina: Bocsánat érte. Ezért sem szeretem ha itt van.

Mello: Mindegy! ([ Megszomjaztam ezért kimentem a konyhába vízért és láttam ahogy Hinata csinál valamit. Nem volt kedvem megnézni ezért hagytam is. De talán meg kellett volna ])

Inamaru: Ááááhhh...pfff..mi a franc ez?

Mello: Add csak Hinata!...Ez hipó!

Inamaru: Miért volt hipó az ásványvízben?

Mello: Ugye nem ittad meg?

Inamaru: Nem..vagyis nem teljesen!

Martina: Bocsánatot kérek a nevében. Még nem tud olvasni és talán beleöntötte a vízbe a hipót!

Inamaru: Talán? Miatta hipós vizet ittam. És tudd meg nincs valami jó íze.

Hinata: Bocsánat! Nem akartam semmi rosszat tenni.

Inamaru: Mindegy. Nem baj.  De máskor tartózkodj azoktól a dolgoktól amikről nem tudod hogy mi és hogy mire használják.

 Hinata: Olyan kedves vagy nővérem! 

Inamaru: " Nővérem? Na meg a fenéket! "  tudod én a rossz kislányokat meg szoktam ám enni. Legyél jó vagy visszajövök és megeszlek! 

Hinata: Értettem nővérem! 

Mello: "Mi baja ennek a kislánynak?" 

Hinata: Bátyó! Ő a barátnőd? 

Mello: Höööö....? Ne kérdezz ilyeneket! Persze hogy nem. 

Hinata: Kár. Pedig nagyon összeilletek! 

Martina: Hinata...ne mondj ilyen zavarba ejtő dolgokat! Még kicsi vagy az ilyesmikhez! Várj egy kicsit kimegyek a kertbe! ([ Fél óráig próbáltam kimosni a hipót a számból de az ízét még mindig érzem. Hogy lehettem akkora hülye hogy megiszom. Persze hülyének is kell lenni. Áhh...Miután feladtam kimentem a  kertbe és láttam Martinát is. Gondoltam oda megyek hozzá! ]) Szia. Nem lett bajod? 

Inamaru: Minek nézel engem? Egy kis vacaktól nem lesz bajom. " Remélem" Egyébként miért vagy kint? 

Martina: A falra mászok Hinatától. És még ezen kívül hat napot ki kell bírnom vele. Kész katasztrófa. Olyan butaságokat mond. 

Inamaru: Még kicsi. Nem igazán tudja hogy mit csinál. Nézd el neki. 

Martina: Hiába nézem el neki ha bosszantó. Ez ellen nem tudok tenni semmit. 

Inamaru: Észre sem veszed és már le is te...

Martina: Mi az ott? 

Inamaru: Hol? Nem látok semmit.

Martina: A virágok között. ([ Martina kivette azt a tárgyat a virágok közül és a tárgy egy...]) egy füzet? Ki tesz ide egy füzetet? 

Inamaru: " Az az ostoba Near! Jobb helyre nem tudta volna elrejteni? " Ne olvasd el! 

Martina: Miért? 

Inamaru: Mert..mert az az én füzetem. 

Martina: Te tudsz angolul? Milyen jó. Én is. nézzük csak...azt írod hogy 

Inamaru: Nem megmondtam hogy ne olvasd el! Az az én dolgom! " Mit meg nem teszek azért a félnótásért? Ezért drágán fizetni fog! " 

Martina: Ezt nem hiszem el! 

Inamaru: Add azt ide! 

Near: Mond hogy nem...

Inamaru: Sajnálom mondtam neki hogy ne olvassa el. És mire elvettem tőle már olvasta. 

Martina: Árulók...mind ketten árulók vagytok! 

Mello: Mi folyik itt?

Martina: Az hogy azok ketten régen ígéretet tettek egymásnak. Itt a bizonyíték! 

Mello: Hogy ígéretet? Tehát akkor a tied a füzet Inamaru? 

Inamaru: "Jaj ne már.." Nem...csak azért mondtam Martinának hogy az enyém mert nem akartam hogy elolvassa. Amúgy is régen még azt sem tudtam hogy létezik ez a hely. 

Martina: Jaj tényleg. Ezt el is felejtettem. Tudtam.Tudtam hogy te nem árultál volna el engem! Te csak segíteni akartál.Annyira kedves vagy! 

Inamaru: Olyan gyorsan visszatér a hitébe hogy az már meglepő. 

Mello: Túl meglepő. 

Martina: De te Near. Miért nem mondtad ezt el nekem? Miért? 

Near: Arra gondoltam hogy mivel nem emlékszek a lányra és amúgy is már régen volt ezért nem fontos megemlíteni. 

Martina: Nem érdekel az a lány. Legalább megmutathattad volna. 

Near: Sajnálom jó. De nem tudom most miért kell ekkora jelentéktelen semmin is annyira kiborulni. 

Martina: Bunkó vagy! Tudod mit. tegyünk úgy mintha nem lett volna kettőnk közt soha semmi és felejtsük el ezt az egészet! Végeztem! 

Near: Ugye nem azt akarod mondani hogy szakítasz velem? 

Inamaru: Ezt jó csináltad fiam! Ügyes vagy! 

Martina: Maradjunk csak barátok az lesz a legjobb. ([ Ezután eltelt két hét és Martina még mindig nem heverte ki az akkor történteket. Mennyi baj van a szerelemmel. El sem tudom képzelni hogy ki lesz a következő idióta aki beleszeret abba a sügérbe! Eh...remélem az én szerelmi életem nem lesz ennyire komplikált és fájdalmas ]) 

Okoku de Ai 38. rész A rejtélyes füzetecske.

([ Neak és Temari elhatározták hogy elmennek meglátogatni a szüleiket és ekkor a bunkó oldalam előjött és elhatároztam hogy csak úgy követem őket. Végül is a szülei nagyon kedvesek, bár az apja egy kissé...hogy is mondjam? Perverz. Igen. Olyan mintha már ismerném őket. De ez nem lehet.  Kiderült hogy Nearnek és Temarinak van egy Sai nevű bátyja aki nagyon cuki. Pont amit elképzeltem kiskoromban. Áh..miken gondolkodom. Észre vettem hogy Near az ablaknál az esőcseppek esését nézte nagyon bamba képpel. Talán zavarja hogy megzavartam őket a pofátlanságommal. ])

Inamaru: Sajnálom hogy követtelek, 

Near: Miért jöttél ide?

Inamaru: Semmiért..vagyis..amikor hallottam hogy az anyukáddal beszélsz kíváncsi lettem.

Near: Hm...?

Inamau: Kíváncsi voltam oké? Kíváncsi voltam hogy milyen az ha az embernek van családja. Eddig még csak kettő embernek meséltem el de a szüleim 4 éves koromban meghaltak és 12 éves koromig nevelő otthonban voltam szóval fogalmam sincs hogy milyen lehet egy családban élni a szüleiddel és a testvéreddel.

Near: " Neki van ilyen oldala is? Mégis csak egy lány.  És milyen aranyos tud lenni. "

Inamaru: Rajta...Nevess csak ki! Tudom hogy milyen gáz vagyok, de nem érdekel! Nevess ha akarsz!

Tsugumi: " Szóval nincsenek szülei.Értem "

Near: Nem nevetnélek ki. Igazából hiába vannak szüleim mikor nem láthatom őket csak nagyon keveset. Így olyan mintha nem lennének.

Inamaru: De azért tudod hogy vannak. És még ha keveset is de láthatod őket...Mindig is arra vágytam hogy legyen valaki aki szeret és hogy megszüntesse a magányt ami bennem van.

Near: Miket beszélsz? Hiszen sok barátod van.

Inamaru: Igen. De egyiket sem nevezném olyan közelinek. Mindig úgy éreztem hogy kiközösített vagyok. Talán az a sorsom hogy magányos legyek. De már elfogadtam. Ááááááhh.. Mi a francot beszélek én? Nem..nem. Nem mondtam semmit. Miért pont neked mondom ezeket..

Tsugumi: " Szegény lány.Biztosan szomorú amiért ezt a sok szörnyű dolgot magában kellett tartania. Nagyon erős amiért ezek után is erős marad. Figyelemre méltó " ([  Miután Near anyja megmutatta nekem a szobát ahol aludhattam, megpróbáltam és egyszerűen nem tudtam. Arra gondoltam hogy kimegyek a teraszra egy kicsit levegőzni és kitisztítani a fejem. Hátha jobban fogom érezni magam ])

Inamaru: Mégis mi a francot csinálok? Szegények biztos együtt akarnak lenni én pedig itt rontom a levegőt. Milyen önző vagyok. Itt rinyálok mikor nem nekem kéne, Áhh....hehehehmhmhm...([ Hirtelen rám tőrt a sírás és eszembe jutott minden szörnyű dolog.])Miért? Miért vagyok ekkora szerencsétlen? Ha nem jöttem volna ide akkor nem okoztam volna Nearnek ekkora gondot.Ha nem jöttem volna ebbe a világba akkor talán Seliel se zargatta volna a kastélyt.Minden..minden az én hibám. Hehehehehmhm..

Near: " Sosem hittem volna hogy látom a sírós arcát is. " ([ Mikor fordultam az ajtó felé valami szörny szerűség rám ugrott. Onnantól nem tudom mi történt de amikor felébredtem egy szobában voltam. Mekkora balszerencse! ]) Ostoba. Jobban is figyelhetnél. Nem tudok mindig a nyakadban lenni hogy megvédjelek. 

Inamaru: Höööö...? Nem kértelek meg rá, te sügér! 

Near: Ha nem védenélek meg már halott lennél! 

Inamaru: Az az én problémám! Hagyj lógva! Ne szólj hozzám mostantól! 

Near: Mintha akartam volna...

Inamaru+Near: Meg vagyok áldva a bolondokkal. ([ Miután jobban éreztem magam elhatároztam hogy haza megyek..Tsugumi. Near anyukája erősködött hogy maradjak még ott egy kicsit. Nem tudom hogy miért akarta hogy így legyen de ha már annyira  kérte gorombaság  lett volna nemet mondani. Nem tudtam mit csinálni ezért elkezdtem nézegetni a könyves polcot mikor egy furcsa ismerős füzetre találtam.]) 

Sai: Mit találtál? Eléggé érdekesen nézed és még csak ki sem nyitod.  

Inamaru: Nagyon ismerős a füzet borítása. Mintha már láttam volna. ([ Beleolvastam de a tulajdonos neve nem szerepelt benne.]) Mond csak Sai. Nem tudod kié lehet? 

Sai: Lássuk csak? Kié is? Igen!  7 éve amikor Near még csak 6 éves volt sokat játszott egy vele egy idős kislánnyal. Gondolom ő hagyta itt még akkoriban. 

Inamaru: Értem... Nem baj ha elolvasom? 

Sai: Felőlem haza is viheted. ([ Elkezdtem olvasgatni a füzetet. A franc vinné el azt a hülye lányt hogy nem japánul írt. Most agyalhatok a fordításon. Hülye! ]) 

Inamaru: Lássuk csak: " Augusztus 21: Ma is nagyon jól szórakoztam Nearrel. Már alig várom hogy holnap is együtt játszhassunk! " " Augusztus 22: Ma egy csúnya nagy kutya megtámadt de nem esett semmi bajom mert Near megmentett. Milyen bátor. " " Augusztus 23:Mivel Nearnek el kellett utaznia a déli királyságba így tettünk egy olyan ígéretet hogy ha újra találkozunk akkor összeházasodunk....Jajj de jó lesz! " " Augusztus 24: Sajnos ma nem láthatom Neart és így nem tudok vele focizni sem.. pedig annyira szerettem. Elhatároztam magamban csak is miatta hogy sosem fogok sírni és nem mutatom ki a gyenge oldalamat. Még akkor sem ha az eszembe jutnak a halott szüleim. " Sosem hittem volna hogy volt egy olyan idióta aki szerette Keisakut. Kíváncsi vagyok ki lehetett. 

Near: Mit olvasol? Te kotnyeles nőszemély. 

Inamaru: Te vagy a kotnyeles! Mi a francot érdekel az téged hogy mit olvasok? 

Near: Csak úgy érdekel, jó? 

Inamaru: Ha az IQ-d 2-vel több lenne akkor tudnál normális választ adni. Ez is azt bizonyítja hogy olyan szinten vagy mint egy rosszul megsütött sült krumpli. 

Near: Megspóroljam hogy haza keljen menned? 

Inamaru: Bántanál egy kislányt? Nem vagy valami úriember Keisaku. 

Near: Összetöröd az agyam a hülyeségeddel. 

Kentaro: Lám lám. hogy összemelegedtetek! És meddig jutottatok el? 

Near: Kussolj perverz! 

Kentaro: Drágám! A fiunk megint azt mondta hogy perverz vagyok! 

Inamaru: Oh.. akkor ez öröklődő a családban? 

Near: Ha nem tetszik akár haza is húzhatnál a csodába! 

Inamaru: Nyugodj le Keisaku Drága! Már úgy is indulni akartam. 

Near: Elég legyen már a dumából! csak menj és soha vissza se gyere! 

Inamaru: Pápá! Viszlát mindenki! ([ Eljöttem onnan, de nem vettem észre hogy az a füzet amit olvastam nálam maradt. talán vissza kéne adnom, mert hát z mégis csak lopásnak számít. De már semmi kedvem vissza menni. Ha már soha többé nem találkozok Nearrel az is túl késő lesz. Majd talán vissza adom neki ha vissza ért. Gondolom azért nem mesélt arról a lányról mert elfelejtette. Ha elolvassa talán eszébe jut. Mi van ha meg akarja majd keresni. Nem mintha érdekelne vagy ilyesmi...csak mi lesz Martinával? Ezt még át kell gondolnom. ]) Helló mindenki! visszajöttem! 

Martina: Ah..mekkora szerencséd van! én is el akartam menni, hogy megismerjem a leendő anyósom és apósom. 

Inamaru: Héy, héy nem sieted el ezt a dolgot egy kicsit? 

Mello: A kicsi az túlságosan enyhe kifejezés. 

Martina: Mi a gond ezzel? Biztosan féltékenyek vagytok. 

Inamaru: Miért lennék én féltékeny? Eh..dehogy is.

Martina: Azért Drága barátaim mert nekem előbb lett barátom mint nektek. Hehehe...király vagyok! 

Mello: " Ettől érzi magát felsőbb rendűnek?" 

Inamaru: " Az igaz hogy hamarabb lett barátja mint nekem de Near nem teljesen számít férfinak." 

Inamaru+Mello: " Ez a csaj egy idióta" 

Martina: Mi van? Min gondolkodtok ennyire? Héé.... mondjatok már valamit! 

Inamaru: Igazából nem érdekel hogy neked hamarabb lett barátod mint nekem. Near Keisakut aligha lehet férfinak nevezni. 

Martina: Irigy! 

Inamaru: Nem én. ([ vajon szóljak neki a füzetről vagy inkább lapítsak ameddig nearnek meg nem mutattam? Már eldöntöttem hogy nem fog érdekelni mások szerelmi élete de ebből most jócskán kivettem a részem. A francba. Talán megmutatom az egyik embernek akiben a legjobban bízok. Talán tudja mit lehetne tenni. ]) 

Mello: Uhm..miért is hívtál ide? 

Inamaru: Ha nem akarsz itt lenni nyugodtan elmehetsz! 

Mello: " Ez kegyetlen volt " Öhm..nem úgy értettem. De miért is zártad be az ajtót? 

Inamaru: Azért Drága Barátom hogy megmutassak neked valamit amiről Martinának nem szabad tudnia. Ha ez véletlen kitudódna előtte akkor hatalmas szerelmi galibába keverednénk mind ketten. És nem a miénkbe. 

Mello: Ezt nem értem. Ez csak egy füzet. Miért okozna hatalmas galibát? 

Inamaru: Beszélj halkabban! Mondtam hogy Martina nem hallhatja meg! Na szóval...amikor Nearéknál voltam rátaláltam erre a füzetre és mivel ismerős volt ezért elolvastam. ([ megmutattam Mellonak a füzet tartalmát és rögtön megértette hogy mi a helyzet. ]) 

Mello: tehát van egy lány aki ígéretet tett Nearek. Ez Igazán kellemetlen lenne Martinának. 

Inamaru: Ja. Szóval azon tanakodtam hogy először megmutatom nearnek és utána martinának is. Szerinted ez okos ötlet. 

Mello: Ez sem rossz. De jobb lenne ha odaadnád Nearnek és ő azt tenné amit jónak lát. 

Inamaru: Na persze! Lefogadom hogy titokban tartaná az az igénytelen szoknyapecér. 

Mello: Végül is ez az ő döntése. Ha úgy dönt hogy titokban tartja nem tehetünk semmit. Egyébként nem azt mondtad hogy téged már nem fog érdekelni? 

Inamaru: Néha az az érzésem hogy nem is érdekel amit mondok. 

Mello: " Most miért mondasz ilyeneket??..."  Tévednek az érzéseid. Szerintem add át Nearnek azt a hülye füzetet és hagyd az egészet! 

Inamaru: Oké. Így fogok tenni. Köszönöm a tanácsot. ([ Miután Near visszajött átadtam neki a füzetet de ő nem emlékezett arra a lányra aki írta. mekkora szívás. ]) Te idióta. Volt egy olyan hülye aki szeretett téged te pedig nem emlékszel rá? mit is lehetett volna várni egy vadbaromtól? 

Near: Tehetek én róla? Talán már az a lány sem emlékszik rám! Azóta nem láttam mióta az 6. szülinapján ment meglátogatni a szülei sírját. Azt hiszem akkor én valahová elutaztam. 

Inamaru: Nem gondolkoztál azon hogy megkeresed? 

Near: Miért akarnám én megkeresni? Nekem ott van Martina! 

Inamaru: Ha megtudja hogy titokban tartottál előtte egy ilyen fontos dolgot akkor már tutira nem lesz ott neked.  

Near: De nem fogja megtudni. 

Inamaru: Na nem. Ne számíts arra hogy titokban tartom előtte. 

Near: Kérlek. Ne mond el neki. Kérhetsz akármit. 

Inamaru: Akármit? Hát kérem szépen, engem semmivel nem vesztegethetsz meg! 

Near: Annyira utálsz hogy nem akarod hogy boldog legyek? 

Inamaru: Nem...sokkal jobban utállak... de nem fogom elmondani mert nem az én dolgom. És ha valaki mástól tudná meg az még rosszabb lenne. Döntsd el mit akarsz. És ha úgy döntöttél hogy titokban tartod akkor jól rejtsd el azt a füzetet nehogy megtalálja. 

Near: Még átgondolom. De kérlek addig ne mondj neki semmit. 

Inamau: Bírhatsz Hajiban ! 

Near: " Haji?...mintha hallottam volna már ezt a nevet valahol. " Ki az a Haji? 

Inamaru: Hát ki más lenne mint én? Anyukám mindig így becézett. 

Near: Milyen aranyos. Mint egy kutyus. 

Inamaru: Még egy ilyen megjegyzés és esküszöm álmodban öllek meg! 

Near: Jujj de félek! 

Okoku de Ai 37. rész: Család látogatás

([ Egy elhatározásnak köszönhetően egy idős embertől megkaptam a házat aminek az egyik ajtaja a középkori világba vezet. Sok minden történt abban az egy évben amit ott töltöttem. Harcoltunk Seliellel az ellenségünkkel aki meg akarta szerezni a bennem lévő Shabranigdo erejét. Végül sikerölt legyőznünk.Nekem köszönhetően a két szerelmes Near és Martina egymásra találtak és nagyon jó barátokra leltem. Ahogy telt az idő meg is feledkeztem arról amit 5 évesen határoztam el.Mégpedig azt hogy egy kastélyban fogok élni. Végül is a kis kori álmom valóra vált. Talán Helen néni és a szüleim segítettek ebben? Nem tudom,de a mostanit nem cserélném el semmiért. ])

Near: Igen...Értettem.Nem felejtenék el egy ilyen fontos dolgot. Ne aggódj! Ott leszünk.

Temari: Szeretlek!!

Near:Ne kiabálj a telefonba te húgyagyú.....Ehm bocsi.Most le kell tennem.Szia. Hamarosan ott leszünk...Te barom..

Temari:Én is beszélni akartam vele. Miért nem engedted? Gonosz vagy!

Inamaru:Kivel akartál beszélni?

Temari:Anyával. Anya felhívta Neart hogy ma menjünk át hozzájuk Kanzaku városába. De Near nem engedte hogy beszélgessek vele.

Inamaru:De hát miért vagy úgy oda?Úgyis menni fogtok hozzájuk.Majd beszélgettek ott.

Temari: Most miért állsz Near oldalára?

Inamaru:Nem állok az oldalára.. Hacsak....

Near: Verd ki abból a cuki fejedből hogy velünk jöhetsz. Nem..nem.

Inamaru: Nem mintha akartam volna menni vagy ilyesmi. Hm...miket nem mondasz?  "Úgy is követni foglak..hehe"

Near: Mindenesetre ne merj követni világos!

Inamaru: Höööö... én nem... " Mi a franc? Ennyire tudja mire gondolok? "

Temari: Ne beszéljél Near! Induljunk ha oda akarunk érni!

Near:Igazad van. Induljunk! (Nearék elindultak én pedig ninja módra követtem őket. Észre sem vettek. Mekkora szerencse! Heh..A szüleik nagyon helyesek.Kedvesnek tűnnek.Gondolom Near nem tőlük örökölte a modorát. ])

Tsugumi: Jaj kislányom hogy megnőttél. Rád sem lehet ismerni. Milyen szép fiatal lány lettél.

Temari: Annyira hiányoztál! te is apa! Nagyon!

Kentaro: Hallod Near fiam? Napról napra hasonlítasz édesapádra.

Near:Kérlek Istenem! Csak azt ne!

Tsugumi: Meséljetek mi van a kastélynál?

Temari: Van egy őj hercegnője a kastélynak. Inamarunak hívják és nagyon szép lány. És nagyon kedves.

Near: A jó szó rá a bosszantó.

Temari: Na igen. Nearrel folyton civakodnak.

Tsugumi: Egyszer ha arra járok talán megismerkedek vele egy kicsit.  És veled ifjú úr mi a helyzet? Barátnő? Van már?

Near: Mi...MI VAN?? Mi ez így hirtelen?  Egyébként igen van. A déli királyságtól Martina...Martina Navratilova.

Kentaro: Oh...maga a hercegnő, mi? Mekkora szerencséje van valakinek? ([ Talán nem kéne itt lennem. Elvégre ez egy családi gyülekezet. Miféle gorombaság lenne ha bepofátlankodnék. Ember jobb lesz ha haza megyek. De milyen szép család.Bárcsak nekem is lenne egy ilyenem. Milyen szép is lenne. ])

Tsugumi: És mi van azzal a tuskó bátyámmal? Királynak titulálja magát erre másra hárítja a munkát. Szégyentelen.

Near: Nem változott. Még mindig egy nagy rabszolga hajcsár.

Inamaru: Hööööööö............csak..csak nem Byakuya?

Temari: Hallottatok valamit?

Tsugumi: Kintről jött a hang.

Inamaru: " Hoppá. Meghallottak. Jobb ha elbújok. "

Near: Kintről mi? " Mit gondolt ez az ostoba? Heh.."  Azt hiszem tudom mi volt az. Kimegyek megnézem.

Tsugumi:Várj veled megyek. Lehet hogy valami bérgyilkos.

Near: " Na meg a fenéket bérgyilkos " Héééy.... ha már idáig követtél akkor told ide magad. Hallod? Marha!

Tsugumi: " Near a bérgyilkosokkal beszél? "

Inamau: " Nem lenne jó ötlet. Azt hiszem ha bementek elmegyek "

Near: Marha!... Hallod! Tudom hogy itt vagy. Értelmetlen bujkálnod. Ismerlek már.

Inamaru: " A francba" Izééé.... azt hiszem egy kicsit eltévedtem. Magukat nem ismerem szóval el is mennék! Hehe.Visz.... hééééy. Azonnal engedj el te perverz! 

Near:Per..perverz? " Megint. Megint ezt mondta." 

Inamaru: Nem hallottad? Azt mondtam engedj el te bunkó.. Áááh az agyamra mész!

Near: Minek jöttél ide?

Inamaru: Mért vagy ilyen hülye? ([ Hirtlen elkezdett esni az eső. Milyen pocsék időzítés. Nah mindegy. Ilyen az én szerencsém.])

Tsugumi: Nem szeretnél bejönni a házba? Esőben csak nem mehetsz haza!

Inamaru: Hát ha nem bánja...  ([ Bementem a házukba ami belülről sokkal nagyobb int kívülről és sokkal szebb is. Nem gondoltam volna hogy Nearék családja milyen jól élnek. ])

Kentaro: Szóvalt e lennél Inamaru? Milyen bájos vagy. Nagyon csinos és kedves. Van már barátod?

Inamaru: Ehh.. Igazából még nincs..

Kentaro: Ez furcsa.Az ilyen szép lányoknak már van.

Near: Fejezd már be. Mik ezek a perverz szövegek? Eh..idegesítesz.

Kentaro: Olyan goromba vagy...

Tsugumi: Na és milyen a családod?

Temari:" Jaj. Szegény lány"

Inamaru: A családom? Az én családom nagyon kedves.Sajnos nincs testvérem de anya és apa nagyon szeretnek.Ez nekem elég.

Tsugumi:Milyen éretten gondolkozol.

Temari:" miért mondta ezt? Miért Hazudott? " ([ Beszéltünk erről arról és azon kaptuk magunkat hogy az eső egyre csak esik és esik. ])

Inamaru:Na ne már.Hogyan fogok így haza menni?

Near:Nem kellett volna utánunk jönnöd és ez nem történik meg.

Inamaru: Varrd be a szád!.. Vagyis...bocsánat!

Tsugumi: Talán itt maradhatsz ameddig le nem csillapodik ez a nagy esőzés. ([ Hirtelen ajtó nyitásra lettünk figyelmesek és egy fiú lépett be. Near bátyja ]) 

Sai: Azt a mindenit mennyire esik az eső. Lemondták a találkozót. Na mindegy. Majd legközelebb elmegyek. Hm... Temari! Near! Hogy hogy itt vagytok? 

Tsugumi:Én hívtam őket. Arra gondoltam hogy a hétvégét itt tölthetnék.

Sai: Az nagyon jó.Már úgy is régen találkoztunk. Nem igaz? Near?

Near: De. Igaz..

Inamaru: A barna hajú álomfiú.

Near: Mondtál valamit?

Inamaru:Mi.. nem. Vagyis.. mi az hogy nem mondod meg hogy Byakuya a bácsikád és hogy van egy bátyád? Ez felháborító.

Near: Mi a francnak kellett volna elmondanom?

Inamaru: Mert miért nem?Ki tagadnál e hogy van egy ilyen bátyja?

Near: Mit értesz az " ilyen " alatt?

Sai: Értem már...együtt vagytok igaz? Gratulálok. Igazán össze illetek!

Inamaru+Near: Hööö...Hogy..Hogy én vele? Egy frászt!

Temari: Milyen tapintatlan vagy bátyó!

Tsugumi:Már ennyi is az idő? Ideje lenne elkészíteni az ebédet!

Inamaru:Segíthetek valamiben?

Tsugumi: Ne butáskodj! Semmi szükség rá. Majd én elintézem.

Inamaru: Rendben. De ha mégis kéne segítség szóljon csak. ([ Ebéd után láttam hogy Near az ablakból nézi az eső csepegését. Biztosan zavarja hogy én is itt vagyok. Milyen tapintatlan vagyok. ])

 

 

 

 

Okoku de Ai 36. rész: Napjaim a nevelő otthonban

([ Temari elkísért a szüleim és Helen néni sírjához. Elhatároztam hogy elmesélem neki a történetem. Miután vége lett a történetemnek vissza mentünk a középkorba. Arra gondoltam hogy a nap hátralevő részében átgondolom hogy mégis milyen volt az életem 9 évvel ezelőtt a nevelő otthonban.Amikor még négy éves voltam. ]) 

Risa: Készen van a szobád Inamaru. Remélem tetszik. 

Inamaru: Igen. Nagyon szép. Köszönöm. 

Risa: Nincs mit de most már menj le ebédelni.. ki fog hűlni ha nem eszed meg gyorsan. 

Inamaru: Oh..tényleg. Megyek már! ([ Ebéd után Ren odajött hozzám és megkérdezte hogy játszunk-e valamit. én bele mentem mivel senki más nem akart velem játszani. ]) 

Ren: Mit szeretnél játszani? 

Inamaru: Nem tudom.. Te mit szeretnél? 

Ren: Szeretsz labdázni? 

Inamaru: Igen. Anyukám rengeteg labdát vett nekem. Csak mindet kilyukasztottam. Sajnos. 

Ren: Nem baj. Nekem van labdám. Gyere! 

Inamaru: Oké megyek! ([ Többször elestem mikor rúgni akartam a labdát de Ren mindig segített. Végül olyan sokáig játszottunk hogy észre sem vettük hogy milyen késő van. Risa néni szólt nekünk hogy ideje bemennünk vacsorázni. ]) 

Inamaru: Nagyon jól éreztem magam Ren. Holnap is játszunk?

Ren: Igen. Játszhatunk. 

Inamaru: Vannak lány és fiú babáim. Játszunk majd babásat? 

Ren. Oké. ([ Másnap el is kezdtünk babásat játszani de pár kicsit öregebb fiú oda jött hozzánk és elkezdett piszkálni minket. ]) 

Raku: Héy, Ren. Elvagy a barátnőddel? Milyen boldogan babázgattok. 

Kohori: Két szerelmes pár, mindig együtt jár. 

Raku: Milyen aranyosak vagytok. Babázzatok csak. 

Ren: Ez nem igaz. 

Inamaru: nem vagyunk szerelmes pár. Hagyjatok.

Raku: Jól van Haji. Csak vicceltem. Később ha már nem babáztok beállhatnátok a foci csapatomba. Kell még négy tag. 

Ren: Te beszeretnél állni? 

Inamaru: Igen. Ha te is. 

Kohori: tényleg olyanok mint a mini szerelmesek. 

Raku: Akkor beszálltok? Mert ebéd után lesz egy kis verseny. 

Kohori: Igen. Ha a mi csapatunk nyer akkor megkapjuk a másik csapat pudingját és ha ők nyernek akkor ők kapják meg a miénket. 

Ren: Benne vagyunk. ([ igazából akkoriban nem szerettem a focit de attól féltem hogy ha csak olyat játszunk amit én szeretnék akkor Ren már nem szeretne velem játszani többé. Ezért ha megkérdezte hogy focizzunk-e én mindig igent mondtam. Még akkor is ha mást akartam csinálni. Végül a versenyt a mi csapatunk nyerte és dupla adag pudingot ehettünk. Ebéd után odajött hozzám egy pár lány és megkérdezték hogy nem játszom-e velük divatbemutatósat. ]) 

Inamaru: Nem baj ha most egy kicsit velük játszok?

Ren: Nyugodtan játssz csak. én addig elmegyek a fiúkhoz játszani.  

Inamaru: Köszönöm. Akkor játszunk divatbemutatósat. 

Lilin: Ki legyen a első? 

Shinobu: Én! Én szeretnék! 

Corina: én szeretnék lenni a második. 

Lilin: Én leszek a zsűri. 

Crona: Én leszek a harmadik. 

Lilin: Akkor te leszel az utolsó Haji. Nem baj? 

Inamaru: Nem. Nem baj. ([ Mindenki nagyon aranyos volt a divatbemutatón. miután végeztünk ezzel a játékkal Crona megkérdezte hogy milyen az én pasiideálom.]) Ezt hogy érted? 

Crona: Milyen pasit szeretnél ha nagy leszel? 

Inamaru: Én egy olyat aki nagyon kedves és aranyos. Legyen erős és segítőkész. Magas és talán barna hajú.

Lilin: Én egy olyat szeretnék mint Raku. Olyan vicces fiút.

Inamaru: " Hol vicces ő? "

Corina: Én még nem gondolkodtam ezen.  De ha talán talán lenne egy pasim akkor lehetne magas és világos barna hajú. Legyen kedves és segítőkész. Ne legyen annyira érzelgős de goromba se legyen. 

Shinobu: Én nem válaszolok. 

Crona: Most miért nem? Nem mondjuk el senkinek.

Shinobu: Mert...mert...nem szeretném elmondani.

Inamaru: jól van. nem baj. Ne erőltessük rá.

Crona: játszunk háborúsat?

Shinobu: igen!

Lilin: Játszhatunk. Ha én leszek a rossz oldalon.

Inamaru: Én nem szeretem a háborús játékokat. Játszatok nélkülem. Köszönöm hogy én is játszhattam veletek. ([ Mivel Ren még a fiúkkal játszott ezért bementem a szobámba rajzolgatni de közben elaludtam. Helen nénivel és a szüleimmel álmodtam. Mikor felébredtem azt vettem észre hogy Raku és Ren néznek. ]) Ááááh.... megijedtem. Ne ijesztgessetek. 

Raku: Nagyon szép amit rajzoltál. Mi ez?

Inamaru: Egy kastély amiben majd élni szeretnék a magas és barna hajú barátommal ha felnövök.

Raku: Jó hogy már ilyen fiatalon a jövődet tervezgeted. Most már gyere le vacsorázni mert Risa néni vár minket. 

Inamaru: Tényleg. Rohanok is. ([ megvacsoráztunk és vissza mentem a szobámba. ]) Egyszer úgyis beteljesül. Csak várj rám, barna hajú fiú. ([ Eltettem a rajzot és lefeküdtem aludni. ]) 

Mello: Inamaru! Inamaru! Ébredj! 

Inamaru: Heh...? 

Mello: Temari mondta hogy mióta vissza értetek azóta csak itt fekszel a padon. 

Inamaru: Igen. Épp a múlton gondolkodtam talán elaludtam. Bocsánat. 

Mello: Jól van. Csak máskor ne ijesztgess. 

Inamaru: Heh...? Én..nem is.... Bocsánat. ([ Végül is az álmom hogy egy kastélyban éljek anélkül vállt valóra hogy észre vettem volna.Talán ha elhatározunk valamit az a tudatunkon kívül megtörténik. Nem tudom.Talán hülyeségekre gondoltam de mindegy.Ilyen vagyok. ])

Okoku de Ai 35. rész Egy szomorú születésnap - Inamaru múltja

([ Megtudtuk hogy Kabuto és csapata chakrát használ a fociban ezért mi is elkezdtünk úgy játszani de végül mégiscsak vesztettünk. Nem biztos de erős a gyanúnk rá hogy Kabuto s a középkorból való. Mindegy, ameddig nem látjuk addig nincs baj. ]) 

Temari: Tök jó hogy én is jöhettem. De miért kellett ilyen korán indulnunk.? 

Inamaru: Csak mert nem akartam a születésnapomat ott tölteni. 

Temari: Jaj de jó! Boldog..öhm..13.születésnapot.! 

Inamaru: Igazából utálom ezt a napot! 

Temari: Miért? ilyenkor az emberek bulizni szoktak és sok ajándékot kapnak. 

Inamaru: Nem hiszem hogy jó ötlet lenne elmondanom. 

Temari: De engem érdekel! Mond el! Kéérleek!

Inamaru: Hát jól van. De előbb el kell mennünk valahová. ([ Temarival elmentünk a szüleim sírjához és vittem nekik friss rózsát és cseresznye virágot mert azok a voltak a kedvenceik. ]) 

Temari: Minodera Amma és Hajimete Ryuji. Ohhh... ők a szüleid voltak? 

Inamaru: Igen. Hozzájuk kapcsolódik a történetem. 

Temari: El szeretnéd mesélni? 

Inamaru: A szüleim a negyedik születésnapom előtt egy héttel valami üzleti útra utaztak és.... 

" Amma: Figyelj csak kislányom. Apucinak és nekem el kell utaznunk egy fontos üzleti útra egy hétre és addig itt kell hagynunk téged Helen nénivel. Sajnálom hogy magadra hagyunk, de a születésnapodra biztosan vissza térünk. 

Inamaru: Nem akarom hogy elmenjetek! Nem akarom! 

Ryuji: Sajnos ez nagyon fontos és nem mondhatjuk le. Különben nem kaphatod meg azt a babaházat amit annyira  szeretnél. 

Amma: Mikor vissza érünk az lesz az első dolgunk hogy megvegyük neked azt a babaházat és még egy csomó másik ajándékot is. Rendben van Haji drágám! 

Inamaru: Rendben! De siessetek haza! 

Amma: Persze hogy sietünk. Nagyon fogunk sietni. Magára bízhatjuk őt Helen? 

Helen: Persze. nyugodtan! Nagyon fogok rá vigyázni. 

Ryuji: Köszönjük! Viszlát kis tündérkém. Hamarosan visszatérünk. 

Amma: Fogadj szót Helen néninek vagy megharagszunk rád! És vigyázz magadra! Szia kicsi Haji. 

Inamaru: Szia anya! Szia apa! Vigyázzatok magatokra! "

Inamaru: Ekkor elindultak a reptér felé. Biztonságban oda értek és egy hét elteltével a születésnapomon indultak is vissza de akkor... 

" Helen: Hajika! Mondanom kell valami fontosat! 

Inamaru: Mondja csak Helen néni! Hallgatom! 

Helen: Az a helyzet hogy a repülő amin az édesanyja és az édesapja utaztak légörvénybe keveredett és végül lezuhant. 

Inamaru: Lezuhant? Az jó dolog? 

Helen: Nem jó Hajika. A repülő lezuhanásával minden utas életét vesztette mivel a repülő a tengerbe zuhant. Nem maradt egyetlen túlélő sem. Sajnálom! 

Inamaru: Édesanyám! Édesapám! Az nem lehet! Biztosan téved. Megígérték hogy haza érnek és együtt is megünnepeljük a negyedik születésnapomat. Ők sosem hazudnának nekem. Vissza fognak jönni! Tudom! 

Helen: Sajnálom Haji kedves. 

Inamaru: Heh-hehhhehm.. Anyu. Apu! Megígértétek hogy vissza jöttök! Miért? Miért hagytatok el? Miért hagytatok magamra? Nem szerettetek? 

Helen: Nem erről szó sincs! Mindennél jobban szerettek téged. És nem hagytak magadra mert a lelkük itt vannak most veled és vigyáznak rád reggel és este. Mindig. " 

Inamaru: Nem sokkal később elaludtam és mikor késő este felkeltem nem találtam Helent sehol. Arra gondoltam hogy alszik ezért megnéztem a szobájában és mikor bementem megtaláltam.

" Inamaru: Helen néni! Helen néni! Mindenhol kerestelek. Azt hittem hogy már elmentél és itt hagytál. 

Helen: Sajnálom, hogy aggódnod kellett. 

Inamaru: Mi a baj Helen néni. Olyan furcsán nézel ki. 

Helen: Ne aggódj. Mindig itt leszünk veled! minden este nézni fogunk és vigyázunk rád a csillagok közül. 

Inamaru: Miért mondod ezt Helen néni? 

Helen: Ne aggódj az egyik barátnőm már úton van ide. Vele fogsz élni egy ideig! Rendben?

Inamaru: De én nem. Nem akarok vele élni. Veled szeretnék! 

Helen: Sajnos nekem már lejárt az időm. Nagyon szeretlek Haji. Legyél jó kislány. Nőj szép nagyra és találj magadnak egy nagyon aranyos barátot amilyenről mindig is meséltél nekem. Fentről foglak figyelni és segítek neked. 

Inamaru: Helen néni.. Helen néni!..nyisd ki a szemed. Helen néni! Kérlek nyisd ki a szemed! Hehehehm " 

Inamaru: Miután Helen néni is elhagyott egyedül maradtam és csak sírtam és sírtam mikor megérkezett Helen nénibarátnője akiről beszélt. Egy Zenckappu Risa nevű nő. Aki egy kicsit szigorú volt de nagyon kedves és segítőkész. 

" Inamaru: Maga ki? 

Risa: Zenckappu Risa vagyok. Te meg biztosan a kicsi Haji. Hajimete Inamaru. Ne aggódj. Ahová viszlek ott nagyon sok barátot szerezhetsz. 

Inamaru: De én Helen nénivel szeretnék maradni. 

Risa: Sajnos azt nem lehet. Velem kell jönnöd. 

Inamaru: És mi lesz Helen nénivel? Nem hagyhatjuk magára. 

Risa: Miatta ne aggódj. Már intézkedtem. Gyere Inamaru. Ideje indulnunk.

Inamaru: Rendben Zenckappu Risa néni. Induljunk. " 

Inamaru: És ekkor kerültem be a nevelő otthonba ahol megismerkedtem Rennel. Azzal a fiúval akivel a focimérkőzésen találkoztál...

" Risa: Ren! Miért nem alszol? 

Ren: Nem bírtam aludni. hallottam hogy beszélget valakivel és gondoltam megvárom míg visszaér. 

Risa: Rendben. De több ilyen ne történjen. Rendben? 

Ren: Rendben. És ő kicsoda? 

Risa: Ő itt Hajimete Inamaru. Új még szóval legyél vele kedves. 

Ren: De cuki vagy. Milyen szép a hajad. Én Ren Tanaka vagyok. Egészen csecsemőkorom óta itt vagyok. hamar meg lehet szokni ezt a helyet szóval ha most még ijesztő később már nem lesz az. 

Inamaru: Köszönöm. Hajimete Inamaru vagyok de mindenki Hajinak hív. 

Ren: Aranyos becenév. Én most megyek aludni szóval majd holnap játszhatunk valamit.Szép álmokat!

Risa: Mivel hírtelen jöttél nem tudtam neked előkészíteni szobát szóval meg kell osztoznod egy kicsit idősebb lánnyal erre az éjszakára. Holnap pedig átpakolom ide a ruháidat és a többi cuccod és már mehetsz is oda. Rendben. " 

Inamaru: Ennyi lenne a negyedik születésnapom története. 

Temari: Milyen szomorú. Egyszerre vesztettél el mindenkit akit szerettél. Sőt olyan fiatalon. 

Inamaru: Igen. Nem nagyon szeretem felidézni azt a napot de minden születésnapom arra a napra emlékeztet. Azóta mindig kijövök a szüleim és Helen néni sírjához. 

Temari: Örülök hogy elmesélted nekem. Ettől úgy érzem hogy jobban ismerlek. 

Inamaru: Igazából csak neked és Rennek meséltem még el. Kérlek ne meséld tovább senkinek. ([ Elmentünk még Helen néni sírjához is és utána vissza mentünk a középkorba. Picit jobban érzem magam hogy még egyszer kibeszélhettem magamból mind ezt a sok szörnyűséget. Már csak végig kell vinnem ezt a napot nyugalmasan úgy hogy senki és semmi ne idegesítsen.]) 

 

 

0.106 mp